Én kiskertem - rota

A jó öreg rota. Újra nálunk.
Hahaaa, nem ám a rotációs kapáról van szó, hanem a rotavírusról. Rendesen leverte a családot, nagyjából annyi életkedvem van minden a ötnapos vizihullának, mondjuk úgy is nézek ki...
De azért nem tétlenkedtem, több szálon fut minden a kertben, mert nem bírok magammal, ha süt a nap, és füttyülnek a rigók:)
Nos a konyhakerti mustrával még adós vagyok, kezdjük hát.
Tél alá vetés, Bálint gazda régi könyvében olvastam, és késő ősszel elvetettem borsót, spenótot. A borsó 2/3-a ki is kelt, és már 4 centis kb.

A spenót elég gyér, ez nem jött be. Aztán ki tudja, hátha még kikelnek a magok.

A szintén ősszel eldugott fokhagyma vígan érzi magát az eper közt (öngyógyító kiskert), a feketeribizli, sindling, medvehagyma túlélte az őszi elültetést, jupii.

És egy igazi túlélőbajnok, a saláta. Jutka nénitől kaptam ősszel, a szomszédból, rengeteget, és ilyen gyönyörű, bakker egy sem fagyott el. Más kérdés, hogy végülis nem is szeretem a salátát... Mit kezdjek vele? Néha egy tojásos nokedlihez, OK, néha szendvicsbe, OK... Amíg picik voltak a kicsik:), salátafőzeléket ugyan kaptak, de... Na mindegy, jövőre párat majd cserépbe azért ültetek, mert egyébként tök jól néz ki:))

Kéretik nem nézni a tyúkhúrt, ez még a gazolás előtti kép, azóta, permanens hányingerrel közepette kigyomláltam:)