Így immáron 13 napja a társadalom aktív tagja vagyok újfent, azaz dolgozom és adót fizetek. Ennélfogva átmentem némi átalakuláson, ruhaügyileg ugye, és lelki síkon:). Ellenben a felújításra váró cuccok és a ház nem. Vagyis mégis, teljes nyugalommal sétálok ugyanis el az elgazosodott kert mellett, pedig nem is oly régen kényszeresen tüntettem el a legapróbb tyúkhúrt is. Szóval a kert gazosodik és nem akar csodakert lenni. A ház rendetlenedik elfelé, és egyelőre nem akar szigetelődni.
A lelki nyugalmam magam is meglep. Itthon véreskezű diktátorként megvolt a kitűzött cél minden nap, és punktum, a gyerekek örülhettek, ha hozzájuk szóltam, ellenben nagyon önmegvalósultam. Most meg inkább elfelejtem a maximalizmust, és velük vagyok úgy igazán, és mostanában csak úgy gyümölcsöt szedünk, befőzünk, és kint sütögetünk.
Persze célok megmaradtak, csak alfában létezem. Ergo.
3 megjegyzés:
Én szeptemberben kezdek. Lesz egy ovi kezdőm. Egy elsősöm. És magamat is újra be kell szoktatni...Ráadásul osztályfőnök leszek.
Egyenlőre struccpolitikát folytatok, próbálok nem rettegni. A babázásból már elegem van,vágyok arra, hogy egyedül menjek be egy ABC-be :-),és mikor vécére akarok menni, az ne legyen szervezési kihívás, de szégyen szemre dolgozni sincs kedvem...
Egy biztos, az, hogy őket szép lassan (hónapok) beszoktattam, sokat segített, teljesen zökkenőmentes a munkakezdés óta minden. Jó, a reggeli készülődés azért tud idegtépő lenni.
És az is biztos, hogy az lenne normális, egészséges, ha egy nő 4-6 órát dolgozna, vinné-hozná a gyerkőcöket, háztartási munkák, és némi kreatívkodás. Na ez lenne az idilli! (nem a szégyen szem:)) )
óóóóóó, nem is tudok mit írni, mindennapi vágyaimat osztottátok meg. Tüntessünk a 6 órás munkanapokért a nőknek:) és pellengérre mindet, aki mást mond!!!
:)
Megjegyzés küldése