Én kiskertem - kék ibolyát láttam

OK-OK, tudom, nem echte kék, cirmos. Közeledvén a Húsvét, csak nem állhatom meg, hogy bepötyögjek megint valami közhelyt. Ha már nem vagyok Nyomasek Bobó.

Lényeg a lényeg, helyt adok kertemben a természetes szelekciónak. Miről is van szó? Irdatlan mennyiségű ibolya van az előkertben. Tavaly bőszen nekiálltam írtani, de most, hogy elnézem a tavaszi burjánzást, nincs esélyem. Komolyan el kell gondolkozni a stratégián, mi maradjon a fű, vagy az ibolya. És úgy döntöttem, győzzön a jobb. Az ibolyát nem kell nyírni, locsolni sem kell. És sokáig virágzik. Teljesen beletartozik a vidéki kert növény-arzenáljába. Szóval marad. Már ha Ő győz.

s

A fű közt is csupa ibolyka leledzik, de most kaptak egy kis nyírást, így azt nem fotóztam. Az ibolyatengerbe bele-belenő a gyöngyvirág, és a sárga nárcisz. Ezeket mind az előző tulaj telepítette. Hogy szándékosan így? Hááát, nem hiszem, hogy annyira komponált volna, de lehet. Viszont mint az egyik képen látszik, a sárga bokornak mennie kell (belevágtam, ásni próbáltam). A színskálámba nem fér bele:) De egye fene, szívemen viselem azért a sorsát, keresek neki valami helyet a hátsórészben. Ott annyira nincs szigorú szisztéma:)