Én kiskertem - oázis kertészet

Hajaj, megint nem tudtam megállni a jópofizást... Ebből már érezhető, hogy nem a kertészeti árudáról lesz szó...:)

A saját kis konyhakertemről. Igen, lehet, hogy nagyképűségnek tűnik. Én mindenesetre hihetetlen büszke vagyok. Igazából nem is magamra. Magunkra, a most feltört földre, a magokra, a természetre, Bálint gazdára, és a szomszéd nénire:)

A képek április közepén készültek. Virágzó eper, hatalmas saláta, burjánzó téliretek, kikelt répa, spenót, újhagyma, fokhagyma, és a virágzó borsó. Körülötte a megeredt szeder, málna, ribizli bokor, és szőlő. Szerintem tényleg oázis. OK, foghíjas néhol, apró gazos is, és igen, a spenóttal, hónaposretekkel megcsúsztam, mert fát ástunk még ki. De mégis. Meg van egy madárijesztő is... :)

Aki látja, elámul a salátákon és a borsón. Merthogy nem gyakori ez az állapot ilyenkor. Szóval marad a büszkeség, slussz.
És akkor a részletek:
Eper mellé fokhagyma került ősszel (egymást védik).
Salátát ősszel kaptam apró palántaként. Korábbi bejegyzésben írtam róla, év elején). Nem öntöztem, nem trágyáztam, nem permeteztem.
Borsót novemberben vetettem. Lásd a korábbi kerti bejegyzést. Ezt viszont öntözöm. De itt sincs semmi kemikália. A korai vetés, és a korai fajta miatt virágzik már. No és mivel hosszú órákig süti a nap, de estére mégis kap árnyékot.
Téli retek meg igazából egy befuccsolt téma. Őszi-téli reteknek szántam, de túl későn ültettem, így most tavasszal parádézik.
Persze, majd minden eldől a szüretkor:)