Először is, ez már a vég, merthogy most volt a lomtalanítás, és üres kézzel jöttem haza. Egyrészt babakocsival némiképp korlátozott volt a lehetőségem, márészt későn pakoltak ki az emberek, harmadrészt egyedül este nem indultam el a még mindig ismeretlen terepen, harmadrészt a hiénák meglepték a cuccokat, negyedrészt ez már a vég. Merthogy azért valamit kinéztem, egy állati rattanfotelt, de mégsem lett az enyém. Zöld, ósdi, gyönyörű, különleges formájú. Mióta ideköltöztünk azóta szemeztem vele a szomszédban, hátha kidobják. Ki is dobták. Párom viszont túlzott elenállást tanúsított, merthogy tetűs, szúette cuccokat be nem hurcolhatok kicsiny lakunkba. Igaz a kertbe akartam csak, szigorúan dekorcéllal, rá nem ültünk volna, csak a virágok. Valahol igaza van, valahol meg ugyan már... De az is gáz, hogy nem is voltam annyira eltökélt. Skandalum! Hol van már az idő, amikor a koleszszobába a gumiabroncs, régiajtó, "szépdoboz", régi mérleg, útjelző bekerült a lomtalanításból. Öregszem...
Aztán, megint kirándultunk. És az mostanában elég egy kaptafára megy. Mármint az oda-vissza autóutak. Merthogy a fejem rotál közben, és csak azt hallani, úú de szép ajtó, ejj de jó zsalu, húúú de állati...blablabla. Mindegy kivel mi van, "nem látok mást, nem hallok mást, mondd mit kívánsz..." És esz a szürke penész avagy sárga irigység, hogy vannak akik zsigerből nyomják ezt a vidéki stílust, állati szép házakat, kerteket hoztak, hoznak létre, és tuti nem a Csodakertet meg a Country livinget bújják... Disznóság!:) És ez már a vég, mert nekem sose lesz olyan kis portám...:(
Ez már a vég. Kielégítés. Legalábbis ígérik. Juhéjjj, legalább lesz pénz a külső felújításra. Igaz így a munkaviszonyom kérlelhetetlenül véget ér nemsokára. Nem baj igyunk előre a medve bőrére, úgy-hogy készült erre a hírre egy kis mágnás-diós - csak stílusosan...
És ez már a vég - ső visszaszámlálás, mert úgy tűnik, hogy jó pár hónap álláskeresés után, kismamaságom újra dolgozni fog. Mélabú, meg depi:), mert írtó gáz volt a két gyerek mellett felkészülni, egyáltalán tiszta hajjal, és némiképp emberi külsővel, és ruházattal eladni magam. Úgy, hogy közben az eszem inkább a dekorációkon járt, mint bármi máson...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése