Írtam korábban, hogy egy lefolyócsövet örököltünk postaláda gyanánt. Azontúl, hogy állati ronda volt, legnagyobb hátránya az volt, hogy a levelek kiestek, az eső, hó azonban be. Ezért cseréltük le (lásd korábbi bejegyzést).
No, a cső a kamrában várta, hogy vagy a szelektív kukába, vagy a lomtalanításkor az utcára tegyem.
DE. A dédinek naponta gyömöszölték fullra a postaládáját reklámújsággal. Persze, ő nem környezetvédő, és különben is 'action men', akcióvadász, amilyen anno én is voltam:), ergo az újság létszükséglet. Tehát nekiadtam. Na, ezt hívják újrafelhasználásnak, azaz reuse -nak (ami egy fokkal jobb, mint a recycle). No de világnézetem nem engedhette, hogy a PVC szörnyeteget csak így felaggassa a postaláda alá, úgy-hogy körülnéztem a házunk táját, mit kezdhetnék vele.
Szóval egy kanyi fillért nem akartam rákölteni, úgy-hogy szalvétát, decoupage ragasztót találva nekiálltam. Kellene rá még egy réteg lakk, de azt még meg kell találnom a rumliban.
4 megjegyzés:
Hát ez állati jó! Sok helyen láttam már ezt a csöves megoldást, de hogy ilyen csinos is lehet! Telitalálat!
különleges lett!
:) Kíváncsi voltam, másnak bejön-e.
Adél, már hiányoltalak, bírom a jelzőidet, szavaidat, nagyon bátorítóak:)))
Jaj, hát itt vagyok, én is hiányoltam magam! Tényleg mostanában kevés időm jut legújabb kedvenc függőségemre, a blogoholizmus tulajdonképpen egész embert kívánna. Vannak is hiánytüneteim:)
De azért igyekszem, örülök, hogy örülsz:)
Ha tehetem, jövök, és "beszólok"!
Megjegyzés küldése