2011. október 19., szerda

Befőzés - paradicsom bármikor bármennyi bárhogyan

Tudom, a házfelújításos-folytatásos-regényt kellene befejezni, de muszáj jó pár bejegyzés intermezzonak, mert csak nem kellene télvíz idején a befőzésről, kertről regélnem.

No.
Sajnos a mi paradicsomtermésünk csak a napi kajáláshoz volt elegendő (de arra nagyon is, hmmm, piros, édes, bio paradicsom csak egy karnyújtásnyira...na jó, nem vagyok Inspector Gadget) befőzni nem. Márpedig azt kell. Így először méregdrágán vettünk, majd mivel a vénasszonyok nyaraztak egy csöppet, olcsón, szabadföldit, őstermelőtől.
Ja, elfelejtettem, 1 azaz 1 db (vagy 2?!) saját lucullus paradicsomból megtörtént az aszaltparadicsom teszt üzem.

Először is paradicsomlé. Roppant egyszerű, nem faksznis. Kell egy jó adag paradicsom, meg egy-két nagy fazék. Paradicsomot megmostam, feldaraboltam (csumát én benthagytam, van aki nem).

Majd rottyantottam rajta egyet közepes lángon.

Elő az örökölt passzirozóval (made in GDR), és hajrá izommunka.


A levet felforrósítottam újra, majd bele az üvegekbe, és rá celofán, arra szalicil, majd a kupak, és bele a dunsztba. Így lettek ezek az üvegek. (a dekantálás szép példája a képen:))

Természetesen ennél nagyravágyóbb voltam, és készült még egy adag. És még egy, de az már ketchupként fejezte be. Hogy is? A paradicsomot kakukkfűvel, fokhagymával, hagymával, szegfűborssal, fahéjjal, borssal főztem össze, passzíroztam, majd indult a bepárlás. Ez nem rövid idő, érdemes ezért kevésbé lédús paradicsomból főzni (pl Lucullus). Sűrítés közben tettem még bele cukrot, és almaecetet. Amikor kellően sűrű lett, a szokásos módon üvegekbe töltöttem, "tartósítottam", és dunsztoltam. (Érdemes kicsi, és széles szájú üvegeket használni.)

Következzék az aszaltparadicsom. Megőrülök érte. Főleg, hogy van egy beszerzési forrásom, ami lényegesen olcsóbb a megszokottnál. Szóval nekiálltam én is készíteni, csak úgy l'art pour l'art. Megmostam a paradicsomot, felszeleteltem, rá sütőpapírra és bele a sütőbe. Nem írok időtartamot, és hőfokot, mert az éppen sülő kaja mellé tettem be. Ennélfogva meg is égett kissé, de ezt hagyjuk:)

Majd kis üvegbe, olivaolajba beleraktam. Tudom, úgy néz ki, mint egy orvosi preparátum, de ne tévesszen meg senkit. Ugyan még nem kóstoltam meg. Szóval ez alapján senki ne álljon neki!:)

És ha nem ezt a blogot irogatnám éppen, akkor már kész lehetne a zöldparadicsom savanyúság is. Igaz mindig is utáltam, de csak nem hagyom kárbaveszni a már kinyuvadt paradicsomtövek zöld bogyóit?! Főleg, hogy most kóstoltam egy finomat (!), a receptre így le kell csapnom. Tehát folyt. köv.

2011. október 3., hétfő

Külső ablakpárkány

Újabb részlet következik, és ez az ablakpárkány.

Korábban mutattam már, hogy az ablakpárkányt szétvertem. Na jó, csak le.


A szigeteléskor így nézett ki (apropó, itt a bizonyíték, hogy valóban 10 cm-es EPS lapokat tettünk fel (ha már dunsztolunk, legyen rendesen).

Talán már elrebegtem többször, hogy nem igazán szeretem az eklektikát (még ha végül ezen is kapom magam:) ), leginkább az anyagok tekintetében. Ilyen-olyan beton, kavics, murva, kőlap, tégla, bazaltkő, térkő, járólap stb. Bele is borzongok:) Amit a tervezéskor kikötöttem, hogy egységes legyen az egész ház, különben hányok.

No, a lépcsőt már felfedtem, ez az ideológia része lett, és így a párkány is. Tehát nem zsákbamacska, a párkány is térkőből készült.

Először csak leragasztva (habarccsal szerintem),

majd fugázva lett (igen, passzív mód, na...)

És a színezés előtt így festett a dolog.