MrsYarnart-nak pár angolrózsa

Mivel tetszett a rózsás sarkom, gondoltam megosztom Veled, honnan ered a vágy utána:) Pár éve kaptuk ezt a könyvet:

És bár még a minimál stílusban tobzódtunk, illetve szó nem volt újabb költözésről, ez a kép befészkelte magát a kis fejembe (no, lehet legeltetni a szemet:) ):

Tavaly nyáron az ország keleti felén rábukkantam egy rózsás anyagra, potom 490 Ft/m-es áron. És akkor minden eldőlt. Függöny lesz belőle az új házban. Megkerült mellé a még korábban az ország nyugati felében vásárolt rózsás kaspó (régebbi bejegyzésben még látható), ami azóta darabokban áldja a fiaim energiaszintjét, és várja, hogy végre összeragasszam, és újra kerek legyen minden. És jött habnak a tortán a zöld kalitka, az ország középső feléről, ami szinte ugyanolyan színű, mint a függöny zöldje.
Szóval ez olyan összmagyar dolog:), az ország három részének kereskedőit is támogattam vásárlásaimmal:))
Az anyagból van még, alapvetően asztalterítőnek szántam, de megvilágosodtam, és inkább apróságok, és párna lesz belőle, pl. ilyen:

Húsvéti egy-két apróság

A látszat ellenére nálunk is volt húsvét, igaz basic volt, mivel nem itthon töltöttük el a hosszú hétvégét. Elég bigott vagyok húsvét ügyileg, ez az az az ünnep, ami nekem a népiességet, magyarságot, hagyományt megtestesíti, és ehhez nagyon ragaszkodom. Értsd vászonszőttes az asztalon, szigorúan csak pirosra festett tojások, fonott kosár, népviseletben parádézás (igaz csak a blúz/ing), házi kalács, pogácsa, és locsolkodás. Mivel nem voltunk itthon ezt nem tudtam megvalósítani, de azért pár apróságot ide-oda felfittyengettem a megelőző napokban. Igaz, ezt viszont a könnyedebb stílusban.

Én kiskertem - oázis kertészet

Hajaj, megint nem tudtam megállni a jópofizást... Ebből már érezhető, hogy nem a kertészeti árudáról lesz szó...:)

A saját kis konyhakertemről. Igen, lehet, hogy nagyképűségnek tűnik. Én mindenesetre hihetetlen büszke vagyok. Igazából nem is magamra. Magunkra, a most feltört földre, a magokra, a természetre, Bálint gazdára, és a szomszéd nénire:)

A képek április közepén készültek. Virágzó eper, hatalmas saláta, burjánzó téliretek, kikelt répa, spenót, újhagyma, fokhagyma, és a virágzó borsó. Körülötte a megeredt szeder, málna, ribizli bokor, és szőlő. Szerintem tényleg oázis. OK, foghíjas néhol, apró gazos is, és igen, a spenóttal, hónaposretekkel megcsúsztam, mert fát ástunk még ki. De mégis. Meg van egy madárijesztő is... :)

Aki látja, elámul a salátákon és a borsón. Merthogy nem gyakori ez az állapot ilyenkor. Szóval marad a büszkeség, slussz.
És akkor a részletek:
Eper mellé fokhagyma került ősszel (egymást védik).
Salátát ősszel kaptam apró palántaként. Korábbi bejegyzésben írtam róla, év elején). Nem öntöztem, nem trágyáztam, nem permeteztem.
Borsót novemberben vetettem. Lásd a korábbi kerti bejegyzést. Ezt viszont öntözöm. De itt sincs semmi kemikália. A korai vetés, és a korai fajta miatt virágzik már. No és mivel hosszú órákig süti a nap, de estére mégis kap árnyékot.
Téli retek meg igazából egy befuccsolt téma. Őszi-téli reteknek szántam, de túl későn ültettem, így most tavasszal parádézik.
Persze, majd minden eldől a szüretkor:)

Én kiskertem - Csak tudnám hova, de hova, de hova, de hova megyek...

Kutyából nem lesz szalonna, kolbászból kerítés, kerítésből kolbász... De mire jó mégis egy kiselejtezett fa kerítés?

Két ötletem is volt vele, az egyik már félkész: egy útjelző tábla. Megyen a hegyen a turista, a turista... A turista útirány tábla inspirált, meg valahol egy kép, valahol a neten. Szóval a mi útjelzőnk a nagyikat, dédiket,nagybácsikat, nagynéniket mutatja. Egyelőre csak két tábla van kész, de már végre a helyére került az előkertben (bocs, a neveket kiszedtem:)).

Tehát a kerítéselem az ősöktől van. Méretre vágtam, rezgőcsiszolóval megcsiszoltam. A korhadásokat hagytam, így lesz igazán autentikus:)
Majd két rétegben lekentem kültéri fafestékkel (lásd korábban a pados bejegyzést, Caparol). Nem cicóztam semmi gombaölő meg egyéb alapozóval, ha továbbkorhad, annál jobb. Az oszlop pedig a kiszuperált előszobaszekrény (előző tulaj "hagyatéka") tartóléce. Ez két réteg zománcfestéket kapott (szintén padnál írtam róla, Caparol). A felirat szintén ez utóbbival készült.

Én kiskertem - kék ibolyát láttam

OK-OK, tudom, nem echte kék, cirmos. Közeledvén a Húsvét, csak nem állhatom meg, hogy bepötyögjek megint valami közhelyt. Ha már nem vagyok Nyomasek Bobó.

Lényeg a lényeg, helyt adok kertemben a természetes szelekciónak. Miről is van szó? Irdatlan mennyiségű ibolya van az előkertben. Tavaly bőszen nekiálltam írtani, de most, hogy elnézem a tavaszi burjánzást, nincs esélyem. Komolyan el kell gondolkozni a stratégián, mi maradjon a fű, vagy az ibolya. És úgy döntöttem, győzzön a jobb. Az ibolyát nem kell nyírni, locsolni sem kell. És sokáig virágzik. Teljesen beletartozik a vidéki kert növény-arzenáljába. Szóval marad. Már ha Ő győz.

s

A fű közt is csupa ibolyka leledzik, de most kaptak egy kis nyírást, így azt nem fotóztam. Az ibolyatengerbe bele-belenő a gyöngyvirág, és a sárga nárcisz. Ezeket mind az előző tulaj telepítette. Hogy szándékosan így? Hááát, nem hiszem, hogy annyira komponált volna, de lehet. Viszont mint az egyik képen látszik, a sárga bokornak mennie kell (belevágtam, ásni próbáltam). A színskálámba nem fér bele:) De egye fene, szívemen viselem azért a sorsát, keresek neki valami helyet a hátsórészben. Ott annyira nincs szigorú szisztéma:)

Boltív őrület

Említettem már, hogy kicsiny házunk kiválasztásakor ezt a házat csípőből elutasítottam. Egyik oka a boltív kavalkád volt. 55 nm-en szumma 5 db. Túl sok a jóból, én max. egyre voltam hitelesítve, de leginkább egyre sem.

Nem beszélve a boltíves falfülkéről, amit csak házi szentélynek hívtunk. És rendkívül jól páásszolt a labirintushoz.

A két nagy, lankás boltívnek (konyha, nappali) kegyelmet adtam. Végülis nem is rossz, belefér a vidéki hangulatba.

Kettőt menthetetlenül befalaztattam, azaz pontosabban kör szögletesítése történt. De a kisfolyosó boltíve egyelőre marad. Spórolás címén ezt hagytuk, mivel ide egy nagy polcot szeretnék, ami majd úgyis takarja. Szóval egyelőre ez még borzolja, nyúzza idegeimet.

Ezt szeretnénk takarásnak. Bár zavar, hogy nem echte fa, lehet, inkább megcsináltatom, vagy magam nekifogok, csak előtte jól le kell vennem a mintát:)

Szentélynek off.

Na tipli

Korábban írtam, hogy milyen viharvert technikát találtam ki magamnak.
No az egyik próbadarab a teljes megvalósulás szakaszába ért.
A kerti kamra falán, kis fogasként tárolja a kis gazdák, kis szerszámait.:)

A cselekmény több szálon futott, sorolom:
A.
1. 2006. tavaszán megvettük előző lakásunkat, és sk felújítottuk. Ezen év karácsonyára kaptunk is egy barkácskönyvet. Időben. Sebaj, elfér a polcon, és különben is jó lesz az még valamikor... (Hogy is volt gyerekkoromban?... 'Majd belenősz édes lányom'...)
B.
1. Télen megvettük végre a szagelszívót, és ennek dobozában találtunk egy 'kipáckázó' deszkát. A fiúk ezt kalapálgatták nagy bőszen, ha engedtem. Csiszolatlan, kezeletlen fenyő deszka.

2. Ezen álltam neki kiélni magam. Mindenféle csiszolás nélkül kapott egy réteg barnás-fekete matt zománcfestéket.

3. Majd diszperzittel nagyvonalakban rámentem.

4. Száradás után mosogatószivaccsal kissé megkoptattam.

5. A zománcfestékkel újra belehúztam pár csíkot, és száradás után átkentem lakkal. Hogy minek? Mert megvan a diszpinek az a jó tulajdonsága, hogy vízben oldódik. Nem érdekli, hogy éppen deszkát öregítek vele. Onnan is lemossa a galád eső. No ezért. Méhviasszal akartam kezelni, de nem jutottam egyelőre hozzá.
6. A deszka maradt a tetőtérben, árválkodni.
C.
1. Kisfiam a polcról leszedte a barkácskönyvet, és úgy döntött megszerel valamit az alapján a házban. És akkor észrevettem benne egy képet.
(no, mivel fotoapparát éppen off, ezt majd később illesztem ide).
A.
7. Elő tehát a tipliket, zománcfestékkel le, és a hős és ügyes, és szófogadó társ fúrt, illesztett, kalapált, és készen lett a fogas.

Én kiskertem - Orgona ága, barackfa virága

Hááát, eléggé csúsztatásnak érzem a műdalt, mivel a sárgabarackfánk már elvirágzott, az orgona meg csak bimbózik, és hol van még anyáknapja:)
Eszméletlen illat és dongófelhő uralta-uralja kertünket, hogy virágba borultak a fák, egyesével kapcsolódtak be a buliba, sárgabarack, meggy1, meggy2, cseresznye (ahogy mamám mondja, cseresnye), és szilva. A három kis csenevész: alma, és mandula, amit nemrég vettünk, persze még nem illatozik sajnos, ki tudja, egyáltalán levelet bontanak-e.

Ja igen, dongó. Unalomig hallja az ember, hogy jaj, ne félj, nem bánt az téged, maradj mozdulatlan, blabla. Ez érvényes a darázsra is. Na de, amikor egy dagi dongó 5 méteres körben futtatott körbe pár percen át, azt azért elég ellenséges viselkedésnek éreztem.

Step by step...Tilda és a népies falvédő (Tilda pattern and the Hungarian kitchen tapestry)

...úú béjbíí. Hangzott gyerekkoromban a sláger, Gabi barátnőm odavolt a srácokért.
Hogy hogy jön ez ide? Ja, sehogy, csak gondoltam frappáns leszek..
No, térjünk a tárgyra, mivel megugrott (ha-ha, de nagyképű) a Tilda-s bejegyzés látogatottsága (mi van a levegőben, skacok?! de ezt talán Japánban nem kérdezném...), ezért lépésről lépésre bemutatom, hogy készült. Na tessék, ezért volt az anglicizmus, naa.

Minták:

Első tervezés, a mintát már kivágtam a kiválasztott anyagokból, most megy az ötletés az elrendezésre, és majdani kriksz-krakszokra.

A házikókat kihímeztem (az eredeti Tildaban ezek rátétek, más textilből).

Ragasztófátyolból a mintákat kivágtam.

És a kihímzett házikók, tetők fonákjára helyeztem a fátyol ragasztós oldalát (amin látszik a négyzetháló).

A ragasztófátyol papír részén pedig nekiálltam vasalni (ergo rávasaltam a fátylat a házikóra).

Papírt óvatosan lehúztam. Látszik, hogy a ragasztófátyol rákerült a házikó fonákjára.

Megfordítottam a házikót, a megfelelő helyre raktam, majd a színén keresztül rávasaltam az alaptextilre.

No, itt tartunk most.

Ezután letűztem a házikókat varrógéppel.

A házikós vásznat ezután buggyosan hozzávarrtam az egész kesztyűtartó alapjához (mivel kesztyű, sapka tartónak szántam). Majd illanó filccel nekiálltam tervezni a végleges cirádákat, szöveget. Ez több napig tartott, nézegettem, átrajzoltam, stb.

Végül kihímeztem az egészet, és kevés vízzel eltávolítottam a megmaradt filcnyomokat. Nem klasszikus hímzés, csak a levendulánál van laposöltés. A többinél simán kézi varrásos és nem szár öltéssel dolgoztam.