Miért is akartunk térkővel flancolni

1. Mert a beton ronda.
2. Mert a beton töredezett, morzsalékos volt.
3. Mert a kocsibeálló egy részén a randabeton helyett ráadásul folyami kavics volt.
4. a 2. 3. pontban foglaltak miatt a söprés, hólapátolás nagy szívás volt.
5. Érik a tök...  :)
6. És mert megérdemlem.  :)
7. A vízvezeték csere miatt a feljáró aknamezőre hasonlított (hiába a "vakond", kellettek munkagödrök annak is), és valamit kellett vele kezdeni.

Cirka egy évvel a valós térkövezés után, végre a lovak közé csapok és megmutatom miből mi lett.

Először is legyen a főszerep a kiinduló állapoté.

Vidékies, fogasos falipolc - sk

Szépen, lassacskán lementegettem a vidékies falipolcokat, fogasléceket bemutató képeket ilyen-olyan blogokról, ill. az a pár saját lakber. magazin, könyv is - mely a polcomon árválkodik - húzta az agyamat egy ideje.
Hogy, hogy nem, a helyszűke egyre sürgetőbbé tette egy újabb pakolóhelyet kialakítását. Nem meglepő módon, elkezdtem álmodozni, egy hasznos és egyben szép polcról. Így dőlt el, hogy vidékies fogasos polc lesz a köv. beszerzésünk és egyben szabadidős tevékenységünk tárgya.

Barkácsboltban vásároltunk 2 db íves fenyő konzolt (8-900 Ft), 1 fenyődeszkát, 1 fenyőlécet, és 8 db fenyő akasztót (7-800 Ft). Majd 1 Caparol vízbázisú, kopásálló, kül- és beltéri fafestéket - fehér színben.

Magam is nekiállhattam volna, de egy jó ideje alapkoncepcióm, hogy a férjre bízzak barkács, és tipikusan férfias feladatokat. Hogy aztán hálát rebeghessek felé, így bizonyítva rátermettségét, műszaki érzékét és nélkülözhetetlenségét (mindeközben magamba fojtva kritikát és türelmetlenséget, majd leszámolva a tökéletesség iránti vággyal:) )
No, most is meghatároztam a feladatot (Neki és kis segédeinek).

Így készült tehát falipolc:

A festést már én műveltem, viszont rendkívül türelmetlen lévén, bizony-bizony (mea culpa, mea culpa...) egy réteg után a férjnek kiadtam az utasítást a felfúrásra.

Ui-1:
A polc kb. 1,7 m hosszú, a deszka 1,5 cm vastag lehet, ha igazán teherbíró polcra lenne szükség, akkor ez a vastagság nem elegendő és/vagy ez a távolságú alátámasztás nem megfelelő (lásd a képen, kissé behajlik középen, pedig alig terheljük).

Ui-2:
A polcon emlékek, varródobozok, és egy virágra váró kaspó, a fogason díszek, emlékek plusz a táskában az aktuális foltoznivaló, mellette a szabó-vonalzóm.

Nemvidéki - Farsangi jelmezek - sk és gyorsan:) - tudom, kissé megkésve

Ezt a bejegyzést már egy ideje tervezem, hmmm...hmmm...
Nem is eresztem bő lére, minthogy nem éppen aktuális, már a húsvéttal kellene igazán foglalkozni:)

Ha farsang, akkor saját készítésű jelmez, én ezt vallom. Persze nem vagyok magam ellensége, így igazítottam eddigi pályafutásom szumma 3 jelmezét az otthon fellelhető cuccokhoz. Idén egy tűzoltó és egy űrhajós munkaruháját kellett megoldani. Sajnos igazán jó képek nincsenek, de nagyjából látszik a végeredmény.

Miből indultunk ki a tűzoltó szerkóhoz?
-Egy playshoes esőnadrágból (s.kék, fényvisszaverő csíkokkal a lábszáron)

- Egy felnőtt láthatósági mellényből

- Egy energiaitalos palackból (lötyi jó a csatornahálózat tisztításához:))

- Egy már meglévő tűzoltósisakból és egy sötétkék hosszúujjú felsőből.

A láthatósági mellény egyik csíkját lefejtettem, és felférceltem a s.kék felső karjaira, illetve elejére, hátuljára.

Ennyi.

Mi kellett az űrhajósnak?
- Egy zöldéges papírláda

-Polár kezeslábas

- Ajándékba kapott ($Łß;˘°˛˙ˇ#@! grrrrr...) Bakugan izé csomagolásának darabjai

- Papírok, alufólia, kétoldalú ragasztó, NASA jel kinyomtatva

A ládát szétszedtem, felrajzoltam rá az űrhajót, majd kivágtam sniccerrel.

- Segédeimmel együtt leradíroztuk a vonalakat, majd kétoldalú ragasztószalagot rá a kartonra, és erre a papírokat.

Kész. Íme a 98-as méretű NASA srác és a sikeres Holdraszállás után jól megérdemelt szalagos fánk:)

Nemvidéki - gyerekszoba szőnyeg

Ez a szőnyeg nem hagyományos szőnyeg. Rezgéscsillapító, hő és hangszigetelő, atkamentes, és a design is könnyen változtatható. Váááoooo. Miután teleírtam sznob badarságokkal, elmondom a történetét. És a végén kiderül, hogy mégis igaz a prológ:)

Mikor elsőszülöttünk fordulni, gurulni kezdett, gondolkodni kellett valamin, amit az addigi kopáran leledző, kemény és kissé hűvös parkettára tehetnék.
Szőnyegeket nem szeretem, allergiás is lettem, így pláne kizárva. Plusz szerettem volna valami könnyen moshatót, és ami kellő fizikai védelmet is nyújt a majd lassan mászó, járó-eső fiúnknak. No, irány habtapi puzzle szőnyeget venni. Rá a netre, ideológia máris kész, megvesszük azt, amiből ugróiskola is építhető, számokat is megismeri, csuhéjj. Osztán ez a gyerök, csak nem állt meg a szőnyeg szélén, így lassan semmi értelme nem volt ennek.

Újratervezés következett. Maradtunk az alapoknál, azaz a polifoamnál, csak már nagyban. El a IX. ker. Táblás u-ba, a Polifoam üzletbe, ahol az egyébként szigetelésként használt szürke, 1,5 m széles cuccból vettem 2,2 métert. Persze elsőkörben nem akartak adni belőle, csak egy teljes tekercset (ég tudja hány méter), de addig adtam az ártatlan, elszontyolodó kismamát, a kisdeddel magamon, míg csak levágtak ennyit:) Métere 2007-2008. környékén 5-600 Ft lehetett.

És vígan éltünk ezzel.

Mígnem a másodszülött is göngörgőzni kezdett, és fogzani, és ennek a polifoam eléggé kárát látta.

Mit volt mit nem tenni, elmentem az IKEA-ba, és a már korábban kinézett anyagból vettem négyszer a polifoam hosszát, plusz ráhagyás. Összevartam, bebújosan, és belebújtattam a polifoamot.

Könnyen porszívózható és mosható, ha megunom új ruhája lesz, és nem elhanyagolható, hogy az azóta lakhelyül szolgáló ház étkezőjének hideg padlóburkolatán kialakított játékkuckót kellően komfortossá teszi. És az eséseket is kellően tompította anno. Ja, és az egylábas ugrálást is lehet gyakorolni a fákon:)

Vasalódeszka - áthúzás

"Az úgy volt, hogy" (macskanyelv:)) koleszéveim teljében vasalódeszkát vettem, no és egy teflonos huzatot. Nem ma volt, így szégyen ide, szégyen oda, évek jöttek-mentek ("...lestek rám nagy kőszemeikkel..."), a háztartás bővült pelusokkal, kisruhákkal, férfi ingekkel, és poratkákkal, azaz a vasalással eltöltött órák száma megnőtt, a huzat pedig elkezdett szakadni.
Így ni:

Mivel tarthatatlan volt már az állapota, az áthúzás mellett döntöttem. A kedvenc anyagomból, a dédi régi dunyhahuzatából, hátha emiatt a vasalódeszka mellől úgy kell majd elhúzni, mert már-már szenvedélyemmé válik a vasalás.

No, ilyen alulról a deszka.

A textilt (szétbontott ágyneműhuzat) nagyjából méretrevágtam.

Majd egészen méretre. Azaz a deszka lekerekített végénél lekerekítettem az anyagot is.

Elővettem a csak ezért beszerzett, egy csomagnyi erősebb rajzszeget.

Ezután az anyag egyik szélét kézzel rátűztem a deszka aljára a rajzszegekkel. Majd az anyagot kissé megfeszítve, simítva, a másik szélét is a deszkához szegeztem. Utoljára az íves részt hagytam.

Majd kalapáccsal óvatosan bevertem a rajzszögeket. És kész is van.

Összefoglalva: rövid idő alatt, pár forintból új huzatom van, kényem-kedvemnek való, pöttyös-bájos, munkára csábító:))

Re-use

Írtam korábban, hogy egy lefolyócsövet örököltünk postaláda gyanánt. Azontúl, hogy állati ronda volt, legnagyobb hátránya az volt, hogy a levelek kiestek, az eső, hó azonban be. Ezért cseréltük le (lásd korábbi bejegyzést).

No, a cső a kamrában várta, hogy vagy a szelektív kukába, vagy a lomtalanításkor az utcára tegyem.
DE. A dédinek naponta gyömöszölték fullra a postaládáját reklámújsággal. Persze, ő nem környezetvédő, és különben is 'action men', akcióvadász, amilyen anno én is voltam:), ergo az újság létszükséglet. Tehát nekiadtam. Na, ezt hívják újrafelhasználásnak, azaz reuse -nak (ami egy fokkal jobb, mint a recycle). No de világnézetem nem engedhette, hogy a PVC szörnyeteget csak így felaggassa a postaláda alá, úgy-hogy körülnéztem a házunk táját, mit kezdhetnék vele.

Szóval egy kanyi fillért nem akartam rákölteni, úgy-hogy szalvétát, decoupage ragasztót találva nekiálltam. Kellene rá még egy réteg lakk, de azt még meg kell találnom a rumliban.

Alkímia

Minden bizonnyal a titkos társaság tagjai nem ezzel voltak elfoglalva, én viszont eltöprengtem a polimerből öntöttvas dilemmán.
Mi van?!?!?...
Segítek. Ez volt az alapanyag.

Igen, tudom, jóérzésű ember ilyet nem vesz meg. Én viszont mikor betértem a százas akarom mondani 1 euros boltba, nem sokat teketóriáztam, mert tudtam, hogy ahogy beteszi hozzám a lábát, új ruhát kap. Meg azt is tudtam, hogy ha sikerül a tervem, minimális pénzből lesz egy virágtartóm.
Tehát a padfelújításból maradt matt zománcfestékkel álltam neki lefesteni. Nem csiszoltam, nem alapoztam. A fröccsöntött csoda nem volt sima, úgy-hogy gondoltam a tapadással nem lesz gond. Nem is lett. Egy rétegben kentem le, elég nagyvonalúan, hogy jól fedjen. Kis lapos művészecsettel dolgoztam, ezzel nagyon jól mentek a kis cirádák, a festék pedig abszolút nem folyt meg.

Egy-két apró hiba akadt, ezt utólag javítottam, de minimális volt. A száradás után, már egy matt, fémnek látszó tárgyat kaptam:)
Felbúzdulva a sikeren, megcsináltam a párját is, így a bejárati ajtó előtt lesznek, 1-1 fehér begóniával kibélelve. Mivel ez utóbbinak esze ágában sincs még kibújni a földből, így egyelőre az orgonás kép következik a kész virágtartóról.

Kész a Húsvéti koszorú

1-2 hete már elkészítettem a húsvéti koszorút, szigorúan már meglévő anyagokból. A kapura bigyesztettem, de ennek képe majd később, egy külön ajtódíszes bejegyzésben.

Tehát adott egy szizál koszorú, ezt kreatív boltban vettem tavaly, 4 db volt 200 Ft, nem rossz... (Egyikből készült az adventi).

Lefejtettem róla a kék részt.
Majd ragasztópisztollyal felraktam rá egy tojásos girlandot (ezt is tavaly vettem, "boltbezárásos" kiárusításon). És kész.

Koppintás... vagy, hogy nagyot mondjak, orientális kontra country

Tetszik ez a kép (forrás látszik a képen):

Úgy zusammen is, de van egy apró részlet, ami megmozgatta a szürkeállományt is. Úgy tűnik van még belőle egy kicsi, lassan 4,5 év társadalmi elkülönültség ellenére is. Lehetne ez is nap híre mondjuk:)

Szóval koppintottam...

Tehát, volt egy bakfis leányzó, némi india- meg keleti mániával. Egy idő után ez fel is tűnt a családnak, barátoknak, úgy-hogy körülvettek réz cuccokkal. A kor letűnt, népies után/alatt, lett minimál, és most meg ez a vidéki rögeszme. Tehát a félnemesfém cipősdobozban szunnyadt. Viszont a fenti kép miatt ezt előkerestem.

Kicsit csiszoltam (smirglivel), kapott rozsdagátló alapozót (merthogy kint lesz), és két réteg fehér zománcfestéket. Szintén azért mert ez volt itthon... Hogy is mondjam, nem lett egy remek darab közelről, és csöppet macerás is volt festeni. Főleg, hogy egy határ sz.r ez a festék, szerintem OBI-s legolcsóbb gagyi. De ilyen mesziről végülis nem látszik, igaz szinte a mécsestartó sem:)) Szóval amint újra dőzsölhetek, mert lesz lóvé, tuti spray-t veszek. Ha már KicsiHáz-Kata így kiokosított minket:)

Egye fene, egy közelebbi, hogy látszódjanak a megfolyások:)

Persze majd hosszabb drót kell hozzá, mert így konkrétan az oszlopot tüzelném.

Penészgátlás

Ősszel megkaparintottam a szülők pincéjéből egy kék kosarat. Mikor már a csomagtartó alján várta, hogy rákerüljenek a szokásos gyerekágy, etetőszék, pelenka csomagok, azért megérkezett az info is, hogy úgyse jó semmire, mert bepenészedett az alja... Na puff. Így bekerült a kamránkba, cseréptartónak.
Pár hónapja csak mozgatta a fantáziámat a kosára sorsa, úgy-hogy nekiálltam.

UV-val fertőtlenítettem (:)), azaz kiraktam a napra), majd Domestos-szal sikáltam át, ebben tocsogott egy napig. Majd lemostam, és napokig szárítottam a radiátor mellett. Kissé átcsiszoltam (vagy azt elfelejtettem?!...passz), és lekentem két réteg vagy három fehér zománcfestékkel. Azért ezzel, mert ez van itthon:) Mivel elveimmel ellentétben ez esetben oldószeres festéket használtam beltérre, pár napot, hetet a külső ablakpárkányon szellőztettem, mivel gyerekjátékoknak szántam a kosarat.
Íme a végeredmény. Párom szerintem nem kellett volna..., nekem meg így tetszik. Egyelőre, aztán lehet, hogy szürkés-barna lesz:)

Kulcskérdés

Adott egy kamraajtó, benne ezerrel a látószögben, de elkülönülve a többi szobaajtótól. A beköltözéskor addig nyafogtam, míg ide meglett az álmom, egy kovácsoltvas, antik hatású kilincs (a többi ajtónál matt, fém színű, egyszerű, modernebb van). Mint írtam anno, majd a bejáratira is ilyet szeretnék.
Mivel jobb a kamraajtót zárni (kölykök), kulcskérdés a kulcs kérdés. Két kulcsmásolónál is jártam is, nem sok sikerrel, ezt a kulcstípust nem tudják az antik nyerskulcsra másolni.
Mit lehet tenni:
- megszokni az oda nem illő kulcsot .....hmmm...
- kicserélni a zárat (hogy a nyerskulcsnak megfelelő legyen) ... hmmmm...
- Csepelen egyedi kulcsot öntetni ...hmmm...
- ezzel a masnival elfedni. ...hmmmm...

Nem kérünk reklámújságot!

Ez inkább kiderül a postaládánkról, mint hogy ki lakik itt, és milyen szám alatt:)
Szóval postaláda beszerzésen voltunk. Nem volt sok izgi postaláda a Bauhausban (ez esett útba), ami tetszett, arra meg nem voltam hajlandó annyi pénzt kiadni. Nézegettem vatera-n, teszvesz-en is, de ott sem volt igazán kínálat. Legalábbis használtból. Mint írtam kizárt, hogy pár ezernél többet adjak ki erre.
No, beszereztünk egy alapverziót, és a lehető legegyszerűbb módon feldíszítettem. Először decoupage-ban gondolkodtam, aztán kezembe akadt egy rózsás fólia, amit csak át kellett satírozni, és kész. Én még ugyan átkentem decoupage-ragasztólakkal, de így sem tartott pár percnél tovább. Pont ideális a két kicsi mellett. (Ha meg megunom, terpentinnel leszedhető. Elvileg. Ezt mondja ui. a leírás).

Ezt kellett lecserélni.

És ilyen lett az új, némiképp romantikus, "túlnőies", angolrózsás postaládánk.