Befőzés - Bodzaszörp

Szerintem a vidéki hangulat része a befőzés. Úgy-hogy a blogban ezzel is foglalkozom. (Igaz én a kamranélküli -tizenegyediken, és a rosszulszellőzőkamrás-másodikon is befőztem, de azért az mégsem az igazi. Hiszen itt egy jó nagy kamrám van, igaz polc még mindig nincs.)

Bodza. Állati. És bár a kertünkben nincs, és a régi bevált bodza lelőhelyünktől távolabb kerültünk, újra elindult a kis csapat, bodzát becserkészni. Éééés állati közel találtunk is, ami a forgalomtól viszont távol van (közel ugyan újgazdagékhoz, de ők meg úgy tűnik, azt sem tudják eszik-e vagy isszák:) ). Juhéjj. A szép, fekete tetűs mentes virágokat begyűjtöttük, majd az összes létező nagy fazékba vizet tettünk és beáztattuk. Plusz bele citromlé, és citrom karika.

Az ivólének valót 1,5 napig, a szörpnek valót majdnem 2 napig áztattuk. Leszűrtük (levesszűrő és rá egy géz vagy textilpelus), majd cukroztuk. Úgy érzésre. Aztán szörpöt bele a kimosott üvegekbe (mosogatógépesek előnyben, spórolnak pár röpke percet, időt, és kiázott ujjakat), rá a celofán, arra kis tartosítószer, majd rá a kupak. Üvegeket beleraktam egy nagy fazékba, aminek az aljára előzőleg textilpelust (vagy konyharuha) tettem és öntöttem bele némi vizet. Tüzet alája, és föléje pedig alufóliát tettem, majd indult a nedves gőzölés. X perc után irány a dunszt, jó adag párnával, takaróval. Itt 2 nap alatt hűlt ki.

Kb. 10 liter szörpünk lett, és ez még csak az első adag, nemsokára indulunk megint bodzázni.

Akinek nem inge, ne vegye magára...

Bizony, bizony, nem is tettem a nagypapám ingeivel, hanem a pizsamából kispárna analógiájára (lásd korábbi bejegyzés), szétvágtam...

... összevarrtam, és két újabb díszpárnám lett. Muszáj, mert a régi kanapét valahogy stílusba kell hozni:)

Ez utóbbinál a Mrs Yarnart-os bejegyzéses párna volt a szemeim előtt, kezem ügyében meg ezek az anyagok:)

És megint bemutatom lépésenként, milyen egyszerű, hajrá, gyerünk a turiba be!
Tehát szögmérő nélkül, bátran fordítsuk el az inget 90 o-kal. És vágjuk el a karöltő (hónalj) alatt.

Tűzzük a gombolást össze, hogy ne csússzon el.

Már adott a párna hossza. Döntsük el a szélességét is (tehát amit függőlegesen látunk), és vágjuk méretre. (nálam elég nagy anyag maradt a férfiingből, így ebből lett a rózsás-csíkos párna fele).

Varrjuk össze a párna alját, tehát ahol az előbb méretre vágtuk. természetesen az anyagok fonákján. Ha esetleg nem nagy ingről volt szó, akkor ezt a lépést megússzuk (mint én a pizsamánál).

Ezután el kell döntenünk függőlegesen hogy helyezkedjen el a gombolás, és letűzzük a az anyag széleit, majd levarrjuk (megint csak a fonákján).

Ezután a gombolásnál szépen kifordítjuk a párnahuzatot, és kész is.

És mi a párna töltete? Én az Ikea Inner 16455 Wilj-re esküszöm.
De ha esetleg ez nagy a huzathoz

bontsd szét a párnát, szedj ki belőle egy adag flízt, jó lesz az még másra (egyszer azt is mutatom), majd varrd össze újra a parnát.

Én kiskertem - fűszeres

Beleszülettem a gyógynövények, fűszerek szeretetébe, imádom őket, nem tűzoltó szerettem volna lenni, sem kukás, hanem velük foglalkozni. Nem így lett, bár kissé közel álltam hozzá.
Viszont végre van saját fűszerkertem. OK, nem egy kánaán még, de alakul. (mint púpos gyerek a prés alatt...úúúú, ezt nem kellett volna).
Tavaly már ültettem pár növényt, de tavasszal átrendeztem újra mindent, és új alapokra helyeztem a fűszerest.
Növénylista: kakukkfű, zsálya, petrezselyem, citromfű, snidling, bazsalikom, izsóp, menta. Kifagyott a rozmaring, és a levendula meg magról csenevészkedik. Borágó arrébb van, a zöldséges peremén épp most kelt ki. Fokhagyma meg az eprek közt, kapor ha kikel, az uborka mellett szintén külön.
Íme pár részletkép, a nagy totál majd később, ha már tele a kertrész:)

Medvehagymát már mutattam korábban, de most ki is szedtem, mert ezt is átvariálom.
A petrezselyem és a bazsalikom kivételével mindent gyökerestül kaptam, vettem, mind megmaradt, nem volt gond. Citromfű nagyon nő, terjed, de én pont ezt a bujaságot kedvelem, ráadásul olcsón befedi a területet, tiszta haszon. Ha nagyon nő, úgyis lecsípjük, finom limonádét készítünk belőle. És még nyugtat is:) Zsályát körbeduruzsolják a dongók, méhek, idézhetném: "Dongó, darázs döngicsél, Esik eső fúj a szél...).
Snidling, elvileg a levelek zamata csökken, ha virágzik, de nem izgat, nemcsak a leveléért, hanem a virágáért is ültettem el, szerencsére ez is jó buja, és terjed. Petrezselyem valóban nagyon vontatottan kel ki, mint Bálint gazda írta vagyon. Az őszi vetésből semmi nem lett, a tavaszi látszik a képen, hogy bejött. A fodros petrezselyem át is telel, juhéjj.

Re-use

Írtam korábban, hogy egy lefolyócsövet örököltünk postaláda gyanánt. Azontúl, hogy állati ronda volt, legnagyobb hátránya az volt, hogy a levelek kiestek, az eső, hó azonban be. Ezért cseréltük le (lásd korábbi bejegyzést).

No, a cső a kamrában várta, hogy vagy a szelektív kukába, vagy a lomtalanításkor az utcára tegyem.
DE. A dédinek naponta gyömöszölték fullra a postaládáját reklámújsággal. Persze, ő nem környezetvédő, és különben is 'action men', akcióvadász, amilyen anno én is voltam:), ergo az újság létszükséglet. Tehát nekiadtam. Na, ezt hívják újrafelhasználásnak, azaz reuse -nak (ami egy fokkal jobb, mint a recycle). No de világnézetem nem engedhette, hogy a PVC szörnyeteget csak így felaggassa a postaláda alá, úgy-hogy körülnéztem a házunk táját, mit kezdhetnék vele.

Szóval egy kanyi fillért nem akartam rákölteni, úgy-hogy szalvétát, decoupage ragasztót találva nekiálltam. Kellene rá még egy réteg lakk, de azt még meg kell találnom a rumliban.

Én kiskertem - Tudatmódosító szerek

Á-ááááá, nem termesztek sem cannabist, sem csattanómaszlagot, nem-nem nem is szintetizálok itthon semmit a sufniban.
Viszont van amitól bódulok. Színük, illatuk abszolút kedélyjavító.

És akkor a szokásos info.
- Az íriszt az előző tulaj ültette a sufni elé, sajnos mennie kell, mert útban van a ribizlinek. Persze megvan már a helye a terasznál, dehogy dobom ki. Sajnos azonban bár úgy látszik, mintha az írisz a jég hátán is megélne, a rizómái kiállnak a földből, amikor átültetem eléggé megsínyli, kérdés megmarad-e. Én nem vágtam vissza a levelét virágzás után, hagytam úgy ahogy van. OK, kissé megsatnyultak a levelek, de azért egész télen volt egy kis zöld színfolt. Úgy-hogy ezután sem fogom visszavágni. Ilyen kék írisz vázába tétele erősen meggondolandó, ugyanis amikor elkezd fonnyadni kék lötyit ereszt. Asztalról letörölhető, kérdés kijön-e az abroszból. Inkább nem próbálom meg.:)
- Azt írtam anno, hogy csodálatos az orgona illata (ahogy nagyanyám mondaná "illattya")? Piha. Mit mondjak akkor a fehér bazsarózsámról? Isteni. Legszívesebben ilyen parfümöt szórnék magamra napestig. És a növényről: semmiféle betegség nem támadta még meg, telis-tele van virággal, és sajnos össze kell kötni, mert a szél, eső szétdönti. Én egész télen fenthagytam a szárát, levelét (persze ősszel elszárad), és csak tavasszal vágta vissza tövig.

Mit főzzek ma magamnak?

Megmutatom mi inspirált:)

Tehát leszedtem a mai termést, mély érzésekkel telt szívvel:).

óóó, tudom, hogy kiált a konpozíció újhagymáért és zsenge répáért, de mindkettő egyelőre piszlicsáré, és az őszinteség elkötelezett híve, csak nem csempészhettem be némi piaci árut.
Így ebből,

bolti répával, de friss kerti petrezselyemmel (mert feladta a sztrájkot, és elveivel ellentétben kinőtt végre) készül az első igazi borsóleves, mmm...

És azért némi info is, a borsó már kap locsolást mindennap, azonban tápot, permetszert nem, pár levele mindtha beteg lenne, de elenyésző, nemsokára beérik az összes hüvely, úgy-hogy mire tobzódna a gombabetegség (annak titulálom én), addigra kinyűvöm. Bocsánat, a minap kapott erjesztett csalánlevet, de erről egy külön bejegyzésben majd. A saláta már kezd betegedni, úgy-hogy lassan mindet ki kell szednem, igaz dunsztom nincs, mit kezdek vele. Retek, igaznak látszik a biokönyvem tanácsa, miszerint a saláta megóvja a retket a földibolhától. Ugyanis a saláta közelébe ültetett retek valóban egészségesebb, mint a másik sor.

Én kiskertem - díszhagymák

Szintén ősszel ültettem, és úgy tűnik sikerült egy korai fajtát vennem, mert május elején kezdett virágozni, ez a kb 70 cm magas díszhagyma. Kíváncsian várom, hogy a nagyitól kapott késői vajon beindul-e, vagy idén még csak akklimatizálódik. Sajnos a képeket már a majdnem elvirágzott állapotban készítettem, így némi képzelőerő is kell, hogy milyen szépek lehettek fénykorukban.

Ez már a vég

Jó nagy katyvasz (nem összetévesztendő Szatymazzal) lesz most itt. Lesz benne mélabú, önsajnálat, sárga irigység, miegymás.
Először is, ez már a vég, merthogy most volt a lomtalanítás, és üres kézzel jöttem haza. Egyrészt babakocsival némiképp korlátozott volt a lehetőségem, márészt későn pakoltak ki az emberek, harmadrészt egyedül este nem indultam el a még mindig ismeretlen terepen, harmadrészt a hiénák meglepték a cuccokat, negyedrészt ez már a vég. Merthogy azért valamit kinéztem, egy állati rattanfotelt, de mégsem lett az enyém. Zöld, ósdi, gyönyörű, különleges formájú. Mióta ideköltöztünk azóta szemeztem vele a szomszédban, hátha kidobják. Ki is dobták. Párom viszont túlzott elenállást tanúsított, merthogy tetűs, szúette cuccokat be nem hurcolhatok kicsiny lakunkba. Igaz a kertbe akartam csak, szigorúan dekorcéllal, rá nem ültünk volna, csak a virágok. Valahol igaza van, valahol meg ugyan már... De az is gáz, hogy nem is voltam annyira eltökélt. Skandalum! Hol van már az idő, amikor a koleszszobába a gumiabroncs, régiajtó, "szépdoboz", régi mérleg, útjelző bekerült a lomtalanításból. Öregszem...

Aztán, megint kirándultunk. És az mostanában elég egy kaptafára megy. Mármint az oda-vissza autóutak. Merthogy a fejem rotál közben, és csak azt hallani, úú de szép ajtó, ejj de jó zsalu, húúú de állati...blablabla. Mindegy kivel mi van, "nem látok mást, nem hallok mást, mondd mit kívánsz..." És esz a szürke penész avagy sárga irigység, hogy vannak akik zsigerből nyomják ezt a vidéki stílust, állati szép házakat, kerteket hoztak, hoznak létre, és tuti nem a Csodakertet meg a Country livinget bújják... Disznóság!:) És ez már a vég, mert nekem sose lesz olyan kis portám...:(

Ez már a vég. Kielégítés. Legalábbis ígérik. Juhéjjj, legalább lesz pénz a külső felújításra. Igaz így a munkaviszonyom kérlelhetetlenül véget ér nemsokára. Nem baj igyunk előre a medve bőrére, úgy-hogy készült erre a hírre egy kis mágnás-diós - csak stílusosan...

És ez már a vég - ső visszaszámlálás, mert úgy tűnik, hogy jó pár hónap álláskeresés után, kismamaságom újra dolgozni fog. Mélabú, meg depi:), mert írtó gáz volt a két gyerek mellett felkészülni, egyáltalán tiszta hajjal, és némiképp emberi külsővel, és ruházattal eladni magam. Úgy, hogy közben az eszem inkább a dekorációkon járt, mint bármi máson...:)

Alkímia

Minden bizonnyal a titkos társaság tagjai nem ezzel voltak elfoglalva, én viszont eltöprengtem a polimerből öntöttvas dilemmán.
Mi van?!?!?...
Segítek. Ez volt az alapanyag.

Igen, tudom, jóérzésű ember ilyet nem vesz meg. Én viszont mikor betértem a százas akarom mondani 1 euros boltba, nem sokat teketóriáztam, mert tudtam, hogy ahogy beteszi hozzám a lábát, új ruhát kap. Meg azt is tudtam, hogy ha sikerül a tervem, minimális pénzből lesz egy virágtartóm.
Tehát a padfelújításból maradt matt zománcfestékkel álltam neki lefesteni. Nem csiszoltam, nem alapoztam. A fröccsöntött csoda nem volt sima, úgy-hogy gondoltam a tapadással nem lesz gond. Nem is lett. Egy rétegben kentem le, elég nagyvonalúan, hogy jól fedjen. Kis lapos művészecsettel dolgoztam, ezzel nagyon jól mentek a kis cirádák, a festék pedig abszolút nem folyt meg.

Egy-két apró hiba akadt, ezt utólag javítottam, de minimális volt. A száradás után, már egy matt, fémnek látszó tárgyat kaptam:)
Felbúzdulva a sikeren, megcsináltam a párját is, így a bejárati ajtó előtt lesznek, 1-1 fehér begóniával kibélelve. Mivel ez utóbbinak esze ágában sincs még kibújni a földből, így egyelőre az orgonás kép következik a kész virágtartóról.

Én kiskertem - Fehér tulipán

Gyerekkoromban imádtam a Fekete Tulipánt Alain Delonnal, igaz nem volt nehéz, párszor leadták míg felnőttem:) Egyelőre kertemben csak a negatívja található, de azt is imádom. Tavaly ősszel ültettem 4 hagymát, és remélem jövőre fiadzik párat, mert így elég foghíjas a "fehér körzet".

Én kiskertem - liliomfa

Na jól összekutyultam a fájlaimat, szóval némiképp beelőzött az orgona, a liliomfa pedig lassan lehullatja összes virágát, szégyenletes, pfújj.

A házzal együtt járt a liliomfa is.

Így nem mi választottuk a színét. De állati jó, nemcsak mert üde, szép lilás-rózsaszín, ami uralja az egész előkertet áprilisban, hanem van más előnye is.

Amikor elvirágzik, és satnyulnak a virágok, akkor is jól mutat. Most ez miért érdekes? Húsvétkor láttam egy halvány barackszínre, törtfehérre hajazó magnóliát, már lankadtszirmú állapotban, elég lehangoló volt a rozsdáló színű, száradó szirmok látványa.

Egyébként sok gond nincs a fával, metszeni nem kell, sőt nem szereti (ágcsúcson is hoz virágokat). Én csak azokat az ágakat vágtam, vágom le, amin se virág, se levél, magyarul elszáradt.

Orgona

Mivel kissé elharapódzott itt a kerti beszámoló az utóbbi időben, most szigorúan beltéri képek következnek.
Orgona itt és ott...
Imádom az illatát, a színét, mindent, azt meg főleg, hogy a helyet nem nálunk foglalja, csak átnyúlik a kerítésen cirka 6-7 m2-en.