Adventi koszorú

Idén ilyen adventi koszorúnk volt.

1 db gyertyával, ötvözve az angyalkás giccset az elengásabb kék gyöngygirlanddal, a minimalista üveg gyertyatartóval és a vidéki pöttyös tányérral. Nekem tetszik, más meg még nem mondott véleményt róla. Fiaim meg naponta rongálták... vagy ez is vélemény?!:))


Természetesen megint az egyik szizálkoszorúmhoz nyúltam, de ezúttal nem fejtettem le róla a kék részt.

Sőt, ráarősítettem, egy a KIK-ben vásárolt csillogó, kék gyöngyfüzérrel.

Majd előhalásztam egy régi, talán IKEA-s üveg gyertyatartót, egy ajándékba kapott angyalka karácsonyfadíszt (ezeket ragasztópisztollyal egyesítettem), már csak egy teamécses kellett, és a kedvenc pöttyös tányérom.

Képeslap helyett

A szó elszáll, az írás megmarad - mondják az öregek (és a közhely szótár), én pedig azt, hogy a retro minta örök(zöld):)

Egyébiránt lásd a címet:)

Ünnepváró beltér - 2.

Mindenképp szerettem volna koszorút fellógatni valahova. Leginkább az ablakra. De nem jött be. A bejövő fény miatt abszolút nem érvényesül, sötétedés után meg a függöny takarja, és végül nem tetszett a "mű" sem.

Napra-nap, és még mindig nem nyughattam.

Véletlenül betértem a Rossmann-ba, ahol állati jó dekorcuccokat vettem. És eszembe jutott a jó öreg szizálkoszorúm (a szett, lásd: húsvéti koszorú bejegyzésnél, és ez a Tilda ötlet (nem tudom honnan, de a netről szedtem).

Nem volt ingerenciám csillagokat varrni, ellenben az említett dekorcuccok közt szerepeltek fém csillagok. Juhéjjj!… Mindebből tehát ez kerekedett:

Kíváncsi vagyok neked melyik jön be? Bejön valamelyik?:)

A megvalósítás roppant egyszerű volt, de ha sikerül teljesítenem életem első "mobilrólfotólementési" akcióját, akkor azért mutatom, miből mi lett.

Télapós dekor - kissé megkésve

Nemcsak a bejegyzés, de a kis tábla is megkésve került ki. A kerti kamra lomjai közt találtam meg. Nem is értem, hogy kerülhetett oda...ejnye-ejnye...

Te Jó voltál?! :)

Ünnepváró beltér - 1.

Megőrülök az október elején (sőt szeptemberben) megjelenő mikuláscsokiktól, karácsonyi díszítésektől, szaloncukroktól. Eddig elkészítettük az adventi koszorút amikor kellett, aztán csak karácsony előtt csak pár nappal díszítettük fel a lakást.
De most fordulóponthoz érkeztem, azaz advent első vasárnapjával a ház és környéke is szépülni kezd. Merthogy folyamat. Talán szilveszterre kész is lesz:) Idén:)...vagy jövőre:)

De azt ígérhetem, hogy soha-de soha nem lesz karácsonyi pompa nálunk advent előtt:)

Ezt a kis full-extrás díszt a Budapesti Virágpiacon vettem, ahova kuponban utazó barátosném csábított el.

3-400 Ft volt, és itt sem gondoltam komolyan, hogy így felteszem. Tehát "sallangtalanítani" kellett. Azaz megszabadítottam a szalagoktól, lilapöttyös díszecskéktől, és a fémkampótól.

És így már számomra vállalható módon csüng, itt-ott, most éppen a kulcstartón.

A szalagok, gyöngyök persze bekerülnek a varródobozba, "jóleszmégvalamire" alapon. Sok ilyen akcióm van idén, hogy valami giccseset potom áron megvettem, és kicsit átalakítottam, hogy baromi szofisztikált legyen:)

Neked így, vagy úgy tetszett jobban?

Adventi naptár - félkész

Nem is tudom már, 2 vagy három éve álltam neki egy keresztszemes adventi naptárnak. Sajnos ez azóta ilyen félkészen áll. Fogadkoztam, hogy majd szépen, ahogy jönnek a napok, majd hímzek, varrok, rakosgatok. Nem sikerült. Viszont idén szentül fogadom, hogy befejezem:)

A fém angyalka viszont idei újítás, és igazából a szöget hívatott eltakarni.
Ha készen leszek, lesz egy közeli fotó, de talán most is látszik, hogy hatodikánál egy télapó fej, a fejlécben ajándékcsomagok ADVENT felirattal találhatóak, és 24-énél pedig egy karácsonyfa lesz majd. A többi zsebecskén ugyebár a számok.

Karácsonyi ajtódísz - piros fehérben

Most is több szálon futott a történet.
1. Valahol tetszett már egy ideje ez a skandináv piros-fehér karácsonyi feeling. De annyira nem éreztem magaménak, ráadásul az új ház vágyott színvilágába nem fért bele. Beltérben most sem. Azonban kültéren, az új térkőhöz, és a barnás ajtószínhez már megérett ez a stílus.
2. Az új ajtónkon nincs kopogtató, sem bármi amire bármit is fel lehetne akasztani, így se díszt, se koszorút nem tudok ráaggatni, leginkább persze azért mert a férj nyomatékosan jelezte, hogy bele ne merjek ütni egyetlen kékfejű szöget sem (imádom, nem hajlik el, és könnyen belemegy mindenbe:))
3.Kezembe akadt a Praktiker reklámújságja (azt már írtam, hogy mi köszönjük, ezekből nem kérünk, de azért a dédinél szoktam néha bele-belenézni:)), ahol rátaláltam egy piros-fehér textil dekorra. Ez adta a kezdőlökést az idei karácsonyi ajtódekorhoz.

Az utolsó két darabot hoztam el az üzletből, előre sejtve, hogy át fogom variálni, merthogy a szegyről lógó szívecskés, hátukon masnis, csengős szarvasok már túllőnek a célon:)

Darabokra szedtem tehát, és úgy döntöttem füzér lesz belőle. Ehhez persze megoldást kellett találnom a két zsinórdarab összefogására. Mivel a gombfenyők (http://mondofroni.blogspot.com/2011/11/gombfenyo-es-tarsai-avagy.html) belopták magukat nagyon a szívembe, és találtam is egy kis darab fehér vásznat és pár szem retro, piros gombot, nem volt kérdéses, hogy is csinálom.

A töltet természetesen megint az Ikea-s párnából származik, az anyag kifordításánál pedig egy evőpálcikára esküszöm. Ezután a zsinórt pár öltéssel összevarrtam, majd hozzáöltöttem a fenyő csúcsához, persze a hátoldalán.

Még hátravolt egy kis plasztikai sebészet, ugyanis az egyik szarvas egyik agancsa hiányzott. Egy kis darab piros filcen átrajzoltam a meglévő agancs formáját, kivágtam, majd hosszáöltöttem a szarvas fejéhez.

És el is készült a csilingelős karácsonyi ajtó füzér, skandináv stílusban.

A két darab szarvasos dísz összesen 798 Ft-ba került, a többi alapanyag megvolt otthon. Persze a szarvast, szívecskéket is meg lehet sk és így olcsóbban csinálni, de nekem nem volt hozzá anyagom, zsinórom, és őszintén szólva kedvem sem:)

Na, most kiteregetem...

Úgy tanultam, hogy úgy teregessek, hogy idegenek ne az alsóneműket skubizzák. Bár, jobban belegondolva, ki az az elmebeteg aki a szomszéd gatyáit nézegetné?!:) Sebaj, így szocializálódtam.

És mivel a gyökerek erősek, így futottam neki a vidéki életnek. Azaz jó 1 évet abban a hiszemben, hogy leendő tipp-topp vidéki stílusú kertem különüljön el a teregetőhelytől (és a gyerekrészlegtől, és a konyhakerttől). Namármost a kertünk, adottságai miatt, ezt messzemenőkig nem tudja teljesíteni.:) (És ez már nem is izgat. - lásd lent - a szerk. :)) )

Agyilag zokni vagyok vagy sem, engem nem a topmodellek nyomnak le a béka segge alá lelkileg, hanem a honlapok, blogok, magazinok vidéki stílusú képei. Nyomják a fejembe, hogy milyennek is kellene lennie a házamnak, a kertemnek, és persze DIY, és jó anya és harmónia, és akarjam nagyon. És akarom is, de közben pont a harmónia nem lesz meg közben. És mivel vizuális típus vagyok, nekem állandóan beállítások lebegnek a szemem előtt. A tökéletes megoldások. Mostanában ráébredtem már, hogy mintha kezdenék kényszeressé válni, és hogy a tökéletesség utáni vágy, a mindenáron célt elérni akarásom átgázol mindenkin, főleg a gyerekeimen. És a kis agyam végre felfogja, hogy az életem nem egy magazinlap, vagy kirakat, a maximalizmus pedig szépen kizsigerel. És, hogy a vidéki élet pláne a mindennapokról szól, az ottfelejtett szerszámról, a fonnyadó káposztalevélről, a gyerekekről és elhajított játékaikról, és a száradó ruháról.

És most nem is tértem el a tárgytól... vagy csak visszakanyarodtam?!:)

Teregetés. Eddig nem illett bele a képbe.:) Majd a kényszer szülte, azaz a kültéri felújítás, hogy a kocsibeálló kis zugában már nem tudtam tergetni, a kis állványon. Nosza, vegyünk egy nagy kötelet, és húzzuk ki a fák, kerítés közt. És rájöttem, hogy állati, a libbenő ruhák látványa, a friss illat, majd a beszedett ruha "napfényszaga". Imádok ránézni, és ha vendég jön már az sem izgat, "ez így gömbölyű".

Szóval te hogy teregetsz?

És hogy éled meg az anyaságot, a háztartás fenntartásának terhét, a kreatív éned megnyilvánulását, a saját igényeid meg(nem)valósulását? Neked mit sugall a média, a környezet, a család, a barátok? Van vágyott életmodelled, életstílusod? Van megfelelési kényszered? (akár magad felé is, lásd a példámat:) )Csak én vagyok egy lelki, szellemi trágyadomb, akinek tanulnia kell az életet, illetve saját személyiségét, vagy más is szenved egy kicsit?! Naaaa?!?!:)
(Ígérem, ritkán lesz újra ilyen pszichodráma csoport:) De most miért ne? Én anonim, te is. Hajrá!)

Vasalódeszka - áthúzás

"Az úgy volt, hogy" (macskanyelv:)) koleszéveim teljében vasalódeszkát vettem, no és egy teflonos huzatot. Nem ma volt, így szégyen ide, szégyen oda, évek jöttek-mentek ("...lestek rám nagy kőszemeikkel..."), a háztartás bővült pelusokkal, kisruhákkal, férfi ingekkel, és poratkákkal, azaz a vasalással eltöltött órák száma megnőtt, a huzat pedig elkezdett szakadni.
Így ni:

Mivel tarthatatlan volt már az állapota, az áthúzás mellett döntöttem. A kedvenc anyagomból, a dédi régi dunyhahuzatából, hátha emiatt a vasalódeszka mellől úgy kell majd elhúzni, mert már-már szenvedélyemmé válik a vasalás.

No, ilyen alulról a deszka.

A textilt (szétbontott ágyneműhuzat) nagyjából méretrevágtam.

Majd egészen méretre. Azaz a deszka lekerekített végénél lekerekítettem az anyagot is.

Elővettem a csak ezért beszerzett, egy csomagnyi erősebb rajzszeget.

Ezután az anyag egyik szélét kézzel rátűztem a deszka aljára a rajzszegekkel. Majd az anyagot kissé megfeszítve, simítva, a másik szélét is a deszkához szegeztem. Utoljára az íves részt hagytam.

Majd kalapáccsal óvatosan bevertem a rajzszögeket. És kész is van.

Összefoglalva: rövid idő alatt, pár forintból új huzatom van, kényem-kedvemnek való, pöttyös-bájos, munkára csábító:))

Én kiskertem - fókuszpontok

Még nincs vidéki kertem. Vagyis van, de a kialakítása még nem az:)
Viszont rendes diákként vettem a leckét a Csodakert-ből, hogy kellenek fó-kusz-pon-tok. Most, ősz elején éppen ezek. A többi meg majd alakul, talán.

Az alliteráló bádog bödönöket a vaterán vettem 3-500 Ft-ért, a locsolókannát a nagyimtól lejmoltam. A széket már mutattam, szintén vaterás, 1200 Ft-ért. Háttérben dísztök, és egy szárítócsipesz:) A bádog edényekben rózsaszín muskátli (de levirágzott), és bukszus. Ja, van még itt IKEA-s kaspó, és egy kis mécsestartó (ez a félsikerű festéses bejegyzésben szerepelt).

A szék/asztalkáról már meséltem, ezt a fémhulladékért cserébe boltoltam a lomistól. A pöttyös "kosárkát" kb. 500-ért vettem a Kikben tavasszal, a kis kék kaspóban kövirózsa leledzik. A madáretetőt pedig a vaterán vettem kb. 1000-ért natúron, így:

Végül terasz határolófala (szomszéd felé) a paddal. Ide jön majd pár láda, és benne árnyékliliom vagy borostyán, bármi, ami bírja az örök sötétség birodalmát.

Tudom, satnyák a nemrég átültetett íriszek...:)

Lényeg, hogy kicsi a kert, helyet kell adnia a gyümölcsfáknak, a veteményesnek, a teregetésnek, a gyerekeknek, szalonnasütéseknek, szóval muszáj a fókuszpontokkal-pihenőkkel operálni, mert az ég tudja lesz-e valaha angol vidéki kertem. Vagy falusi parasztkertem. Vagy természethű kertem. Van még szinonima rá?!:))

Kültéri felújítás - színezés

Kétszer fagyott le a gépem és netem blogírás közben az elmúlt pár napban.
Egyszer savanyúság, egyszer őszi kert lett volna a téma, mielőtt még Karácsony lenne:) Égi jelnek veszem, vagy deus ex machina, hogy akkor inkább folytatom a felújításos mesét.

Színezés már látszódott a lépcsős bejegyzésben, de azért kiemelem, hogy törtfehér lett házunk színe (lehet persze elmélkedni, hogy akkor miért hívom színezésnek:), de a prizma óta tudjuk, a fehér összetett szín:) )
Férjúr egyébként hófehérben gondolkozott, de hál'istennek a festékboltos meggyőzte, hogy ne akarjon Balatonfüredi-görögfalus-feelinget a rikítófehér falakkal, így maradt az én verzióm.
Ha minden igaz, Caparol, szilikátos vékonyvakolatról van szó, és a nem gürdülőszemcsés típusról.

Íme pár kép a kész falról, téglakő párkányokról, új tetőtéri ablakról.

Lábazati vakolat (így van a neten is, de tök hülyén hangzik nem?:)). No, az árajánlatkérő bejárásnál bedobta a szaki a műgyantás-aprókavicsos díszvakolatot. Lúdbőrös is lettem, de nem a gyönyörtől. Próbáltam neten mást keresni, illetve volt 1-2 hetes klinkertégla eltökéltségünk. Majd dög voltam kihívni a Terranova szaktanácsadót, így beadtam a derekam, hogy legyen ez a dísz-undormány. Színt választottunk, majd felhordták a cuccot. Biztos vagyok benne, hogy nem ezt a szín választottam... nyakamat teszem rá...

(látszik a terasz burkolata, ami remélhetőleg jövőre már nem látszik:) )

Befőzés - paradicsom bármikor bármennyi bárhogyan

Tudom, a házfelújításos-folytatásos-regényt kellene befejezni, de muszáj jó pár bejegyzés intermezzonak, mert csak nem kellene télvíz idején a befőzésről, kertről regélnem.

No.
Sajnos a mi paradicsomtermésünk csak a napi kajáláshoz volt elegendő (de arra nagyon is, hmmm, piros, édes, bio paradicsom csak egy karnyújtásnyira...na jó, nem vagyok Inspector Gadget) befőzni nem. Márpedig azt kell. Így először méregdrágán vettünk, majd mivel a vénasszonyok nyaraztak egy csöppet, olcsón, szabadföldit, őstermelőtől.
Ja, elfelejtettem, 1 azaz 1 db (vagy 2?!) saját lucullus paradicsomból megtörtént az aszaltparadicsom teszt üzem.

Először is paradicsomlé. Roppant egyszerű, nem faksznis. Kell egy jó adag paradicsom, meg egy-két nagy fazék. Paradicsomot megmostam, feldaraboltam (csumát én benthagytam, van aki nem).

Majd rottyantottam rajta egyet közepes lángon.

Elő az örökölt passzirozóval (made in GDR), és hajrá izommunka.

A levet felforrósítottam újra, majd bele az üvegekbe, és rá celofán, arra szalicil, majd a kupak, és bele a dunsztba. Így lettek ezek az üvegek. (a dekantálás szép példája a képen:))

Természetesen ennél nagyravágyóbb voltam, és készült még egy adag. És még egy, de az már ketchupként fejezte be. Hogy is? A paradicsomot kakukkfűvel, fokhagymával, hagymával, szegfűborssal, fahéjjal, borssal főztem össze, passzíroztam, majd indult a bepárlás. Ez nem rövid idő, érdemes ezért kevésbé lédús paradicsomból főzni (pl Lucullus). Sűrítés közben tettem még bele cukrot, és almaecetet. Amikor kellően sűrű lett, a szokásos módon üvegekbe töltöttem, "tartósítottam", és dunsztoltam. (Érdemes kicsi, és széles szájú üvegeket használni.)

Következzék az aszaltparadicsom. Megőrülök érte. Főleg, hogy van egy beszerzési forrásom, ami lényegesen olcsóbb a megszokottnál. Szóval nekiálltam én is készíteni, csak úgy l'art pour l'art. Megmostam a paradicsomot, felszeleteltem, rá sütőpapírra és bele a sütőbe. Nem írok időtartamot, és hőfokot, mert az éppen sülő kaja mellé tettem be. Ennélfogva meg is égett kissé, de ezt hagyjuk:)

Majd kis üvegbe, olivaolajba beleraktam. Tudom, úgy néz ki, mint egy orvosi preparátum, de ne tévesszen meg senkit. Ugyan még nem kóstoltam meg. Szóval ez alapján senki ne álljon neki!:)

És ha nem ezt a blogot irogatnám éppen, akkor már kész lehetne a zöldparadicsom savanyúság is. Igaz mindig is utáltam, de csak nem hagyom kárbaveszni a már kinyuvadt paradicsomtövek zöld bogyóit?! Főleg, hogy most kóstoltam egy finomat (!), a receptre így le kell csapnom. Tehát folyt. köv.

Külső ablakpárkány

Újabb részlet következik, és ez az ablakpárkány.

Korábban mutattam már, hogy az ablakpárkányt szétvertem. Na jó, csak le.

A szigeteléskor így nézett ki (apropó, itt a bizonyíték, hogy valóban 10 cm-es EPS lapokat tettünk fel (ha már dunsztolunk, legyen rendesen).

Talán már elrebegtem többször, hogy nem igazán szeretem az eklektikát (még ha végül ezen is kapom magam:) ), leginkább az anyagok tekintetében. Ilyen-olyan beton, kavics, murva, kőlap, tégla, bazaltkő, térkő, járólap stb. Bele is borzongok:) Amit a tervezéskor kikötöttem, hogy egységes legyen az egész ház, különben hányok.

No, a lépcsőt már felfedtem, ez az ideológia része lett, és így a párkány is. Tehát nem zsákbamacska, a párkány is térkőből készült.

Először csak leragasztva (habarccsal szerintem),

majd fugázva lett (igen, passzív mód, na...)

És a színezés előtt így festett a dolog.

Lépcső projekt

Bár a logikai, és a gyakorlati sorrend sem ez, mégis a lépcsővel folytatom, ha már az előbb a nyílászárókat mutattam meg.

Adott volt az adott lépcső. Ez:

Hagyjuk, nem méltatom:, csak a zsázsát a festett virágtartóban (igen, az urnára hajazóban), amit a gyerekek ültettek:)

No, a lépcsőt elbontattuk, amivel együtt mellékesen a régi földelésünket is (vagyis amit annak neveztek). A lábazatot itt is leszigeteltettük, majd a lépcső alapja készült el.

Következett a lépcső betonozása.

Majd elkészült az alsó lépcsőfok "máza", ami nem járólap, hanem a térkő maga. Itt még fuga nélkül.

Na innen főtt a fejem újból, mivel egyrészt már éreztem a vesztem, hogy a férjúr nyerte ezt a meccset (kocsibeálló is, lépcső is "legyen meg az Ő akarata" szerint alakul, és ez az én kényes ízlésemnek meg nem felel meg:) ), másrészt, hogy hogyan tovább, a második lépcsőfok/pihenő kiosztása milyen legyen? Úgy-hogy nekiálltam a Tetris-ezni. Merthogy a kőművesek által javasolt mintázatot széles mozdulattal lesöpörtem, orcámon a jól ismert nem-tetszik-grimaszt felöltve.

Végül, hosszas elemzés, fotózás, rakosgatás, ideológizálás és fejcsóválgatás után maradt a kőművesek által javasolt minta:))

Az ajtón kívül az új kültéri lámpa is, a színezés is, meg a térkő is látszik, de majd kapnak ezek majd külön bejegyzést is.