Nem vagyok bőbeszédű, az már fix.

Szép lassan sikerült belátnom, hogy az idő, na az semmire nem elég, az önmegvalósítás háttérbe kell szoruljon, a blognézegetések, magazin bújások, és DIY szintén. Ellenben kezdek végre anya(féle) lenni. Egy nem agyalágyult, állandóan barkácsolgatni, vaterázni, netezni kivánó ÉN. Merthogy el nem tudom képzelni, hogy hogy lehet mindezt együtt, 8 órás munka, utazgatás, gyerekek, kert, háztartás, férj és pluszban blogozás, DIY, önkiteljesedés a barkácsban és főzőcskézésben. Basszus a magamra fordított időt és szórakozást még ki is hagytam. Nálam hónapok telnek el emailolvasás és netezés nélkül, haláli nyugalommal ma már. Sőt a nirvana olyan szintjére jutottam, hogy szinte szó nélkül tűröm, hogy a drága férj az ősöktől lenyúlt cuccok felújítását magához ragadja ( mi van?!? :) ). Teljes rezignáltsággal tudok elhaladni lakberes, kertes magazinok mellett, nem elmélkedem újabb és újabb mintákon amilyenné szeretném varázsolni ezt-azt, és hidegen hagy a blog mainstream is.

Hosszú idő óta ma újra blogot olvastam (Kicsiház), és nini, eszembe jutott a sajátom:)

Lehet, hogy újra belekezdek, ha épp nagyon ráérek. Mert fejlődés az van, kert, tetőtér, stb, csak nem volt már olyan fontos bemutatni, blogoholistának lenni:))

Szépen vagyunk, még egy nyamvadt képet sem tudok a végére biggyeszteni, mert a gépet újrahúzták... :))