Befőzés - paradicsom bármikor bármennyi bárhogyan

Tudom, a házfelújításos-folytatásos-regényt kellene befejezni, de muszáj jó pár bejegyzés intermezzonak, mert csak nem kellene télvíz idején a befőzésről, kertről regélnem.

No.
Sajnos a mi paradicsomtermésünk csak a napi kajáláshoz volt elegendő (de arra nagyon is, hmmm, piros, édes, bio paradicsom csak egy karnyújtásnyira...na jó, nem vagyok Inspector Gadget) befőzni nem. Márpedig azt kell. Így először méregdrágán vettünk, majd mivel a vénasszonyok nyaraztak egy csöppet, olcsón, szabadföldit, őstermelőtől.
Ja, elfelejtettem, 1 azaz 1 db (vagy 2?!) saját lucullus paradicsomból megtörtént az aszaltparadicsom teszt üzem.

Először is paradicsomlé. Roppant egyszerű, nem faksznis. Kell egy jó adag paradicsom, meg egy-két nagy fazék. Paradicsomot megmostam, feldaraboltam (csumát én benthagytam, van aki nem).

Majd rottyantottam rajta egyet közepes lángon.

Elő az örökölt passzirozóval (made in GDR), és hajrá izommunka.

A levet felforrósítottam újra, majd bele az üvegekbe, és rá celofán, arra szalicil, majd a kupak, és bele a dunsztba. Így lettek ezek az üvegek. (a dekantálás szép példája a képen:))

Természetesen ennél nagyravágyóbb voltam, és készült még egy adag. És még egy, de az már ketchupként fejezte be. Hogy is? A paradicsomot kakukkfűvel, fokhagymával, hagymával, szegfűborssal, fahéjjal, borssal főztem össze, passzíroztam, majd indult a bepárlás. Ez nem rövid idő, érdemes ezért kevésbé lédús paradicsomból főzni (pl Lucullus). Sűrítés közben tettem még bele cukrot, és almaecetet. Amikor kellően sűrű lett, a szokásos módon üvegekbe töltöttem, "tartósítottam", és dunsztoltam. (Érdemes kicsi, és széles szájú üvegeket használni.)

Következzék az aszaltparadicsom. Megőrülök érte. Főleg, hogy van egy beszerzési forrásom, ami lényegesen olcsóbb a megszokottnál. Szóval nekiálltam én is készíteni, csak úgy l'art pour l'art. Megmostam a paradicsomot, felszeleteltem, rá sütőpapírra és bele a sütőbe. Nem írok időtartamot, és hőfokot, mert az éppen sülő kaja mellé tettem be. Ennélfogva meg is égett kissé, de ezt hagyjuk:)

Majd kis üvegbe, olivaolajba beleraktam. Tudom, úgy néz ki, mint egy orvosi preparátum, de ne tévesszen meg senkit. Ugyan még nem kóstoltam meg. Szóval ez alapján senki ne álljon neki!:)

És ha nem ezt a blogot irogatnám éppen, akkor már kész lehetne a zöldparadicsom savanyúság is. Igaz mindig is utáltam, de csak nem hagyom kárbaveszni a már kinyuvadt paradicsomtövek zöld bogyóit?! Főleg, hogy most kóstoltam egy finomat (!), a receptre így le kell csapnom. Tehát folyt. köv.

Befőzés - Bodzaszörp

Szerintem a vidéki hangulat része a befőzés. Úgy-hogy a blogban ezzel is foglalkozom. (Igaz én a kamranélküli -tizenegyediken, és a rosszulszellőzőkamrás-másodikon is befőztem, de azért az mégsem az igazi. Hiszen itt egy jó nagy kamrám van, igaz polc még mindig nincs.)

Bodza. Állati. És bár a kertünkben nincs, és a régi bevált bodza lelőhelyünktől távolabb kerültünk, újra elindult a kis csapat, bodzát becserkészni. Éééés állati közel találtunk is, ami a forgalomtól viszont távol van (közel ugyan újgazdagékhoz, de ők meg úgy tűnik, azt sem tudják eszik-e vagy isszák:) ). Juhéjj. A szép, fekete tetűs mentes virágokat begyűjtöttük, majd az összes létező nagy fazékba vizet tettünk és beáztattuk. Plusz bele citromlé, és citrom karika.

Az ivólének valót 1,5 napig, a szörpnek valót majdnem 2 napig áztattuk. Leszűrtük (levesszűrő és rá egy géz vagy textilpelus), majd cukroztuk. Úgy érzésre. Aztán szörpöt bele a kimosott üvegekbe (mosogatógépesek előnyben, spórolnak pár röpke percet, időt, és kiázott ujjakat), rá a celofán, arra kis tartosítószer, majd rá a kupak. Üvegeket beleraktam egy nagy fazékba, aminek az aljára előzőleg textilpelust (vagy konyharuha) tettem és öntöttem bele némi vizet. Tüzet alája, és föléje pedig alufóliát tettem, majd indult a nedves gőzölés. X perc után irány a dunszt, jó adag párnával, takaróval. Itt 2 nap alatt hűlt ki.

Kb. 10 liter szörpünk lett, és ez még csak az első adag, nemsokára indulunk megint bodzázni.