2011. július 25., hétfő

Házavatóra- "biohecc"

Gyorsan kellett cselekedni egy házavatóra. A meghívók köszönték, nem kértek semmit (gondolom nem vágytak neobarokk csillárra, látványkandallóra, vagy zenélő bilire). Nekünk meg utolsó pillanatban derült ki, hogy valóban mehetünk. Gyerekek nélkül. haaaa....
Mit tesz egy bio szemléletű, friss kerttulajdonos, aki ráadásul büszke is magára, és néha roppant frappánsnak hiszi magát? (Ez vónék én...)
Gyorsan cselekszik, hozott anyagból.

Költsége nagyrészt nulla volt, eszmei értékéről pedig megoszlanak a vélemények.
Részleteiben, ha esetleg nem elég beszédes a kép:
Csokor: napraforgó, répa, újhagyma (szigorúan bio, ugye:))

És sárgabarack lekvár (szintén szigorúan ellenőrzött fánkról:))

2011. július 16., szombat

Kispályás - kép nélkül

Kispályás vagyok, ez van. És ezt a tényt egyáltalán nem tűröm nyugalommal. Vatera-ról és teszvesz-ről van szó kérem szépen.
Szóval én egy nyugodt, megfontolt gagyizós vagyok. Szeretek előre egyeztetni, alku, átvétel, más darabszám stb. Mert nincs se platósom, se trélerem, se sok szabadidőm (meglepő dolgok mi?!:))
És valami születési hibánál fogva tisztességes is próbálok lenni. Ha látom (és ugye nem nehéz az adatlapon), hogy valaki durván egyeztet már, akkor nem kezdek licitálni, elhappolni előle a cuccot. Tudom naiv vagyok, kispályás mondom, tudom ez véresen komoly, ez kakas viadal:). De én tényleg pipa vagyok, amikor már arra várok, hogy válaszoljon vagy lezárja nekem az ipse az aukciót stb, és akkor rámtrompfolnak.
Merthogy nem vagyok sem neo-lomis, sem antikvitásos, sem designer, sem lakberendező stb, nem csücsülök órákat a net előtt, főleg nem a kiszemelt áru lejárata körüli időben ugrásra készen. Általában.
Mert most ott voltam:), azonban ebben az esetben sem nyertem, ami meglepő, mert a netem gyors, a kezem is, a szem-kéz koordinációval sincs gond, sőt a szinapszisok is rendben vannak, de a végső licithajrát úgy látszik nem tudta az aukciós oldal követni, lefagyott stb, így kiestem a pikszisből. Mérges vagyok, naaa. Vagy paranoiás?:))
Marad akkor a bolhapiac?... Az olyan fekete-fehér, nem?!:) ...

2011. július 8., péntek

Levendula - szívás

Tavaly sebtiben elültettem 3 tő levendulát (Lidl, 300 Ft), majd ősszel újabb 3-4-et (Hortus Hungaricus, 200 Ft). Állati jól érzik magukat, semmi gond. Bár sűrűn szidom magam, hogy miért nem vettem többet, merthogy bakfis korom óta vágyam, hogy levendula szegélyezte járda vigyen szerény hajlékomba. Tudom, most mindenhol levendula mánia harapódzik el, úgy-hogy dacból akár le is mondhatnék róla, és szamárkóróval vethetném be a helyét, vagy vörös szegfűvel:), de nem, marad a vágy. Viszont a józan ész is néha előtérbe kerül, úgy-hogy türelmesen várok, mire kész az összes törés-zúzás-térkövezés és nekiállhatok az előkertnek.
Szóval ez a pár tő levendula szépen virágzott, illatozott, és nem volt szívem learatni, csak most, hogy elvirágzott. Nagy bőszen levágdostam a virágokat és az ősz óta erre váró kis virágtartóba tettem.

És most jön a szívás, mert potyog ezerrel a sok apró virág, szóval tanulság: vagy aratás, vagy kint lélekemelősdi, mert száradt virágból nem lesz koszorú, meg dísz, max. moly űző szütyő/párna v. tea/fűszer:(