2011. május 6., péntek

Alkímia

Minden bizonnyal a titkos társaság tagjai nem ezzel voltak elfoglalva, én viszont eltöprengtem a polimerből öntöttvas dilemmán.
Mi van?!?!?...
Segítek. Ez volt az alapanyag.
Igen, tudom, jóérzésű ember ilyet nem vesz meg. Én viszont mikor betértem a százas akarom mondani 1 euros boltba, nem sokat teketóriáztam, mert tudtam, hogy ahogy beteszi hozzám a lábát, új ruhát kap. Meg azt is tudtam, hogy ha sikerül a tervem, minimális pénzből lesz egy virágtartóm.
Tehát a padfelújításból maradt matt zománcfestékkel álltam neki lefesteni. Nem csiszoltam, nem alapoztam. A fröccsöntött csoda nem volt sima, úgy-hogy gondoltam a tapadással nem lesz gond. Nem is lett. Egy rétegben kentem le, elég nagyvonalúan, hogy jól fedjen. Kis lapos művészecsettel dolgoztam, ezzel nagyon jól mentek a kis cirádák, a festék pedig abszolút nem folyt meg.



Egy-két apró hiba akadt, ezt utólag javítottam, de minimális volt. A száradás után, már egy matt, fémnek látszó tárgyat kaptam:)
Felbúzdulva a sikeren, megcsináltam a párját is, így a bejárati ajtó előtt lesznek, 1-1 fehér begóniával kibélelve. Mivel ez utóbbinak esze ágában sincs még kibújni a földből, így egyelőre az orgonás kép következik a kész virágtartóról.

5 megjegyzés:

Adél írta...

Kolosszális ötlet! Pláne, hogy már láttam ezt az orgonás bejegyzésedben, és fel sem merült, hogy ez nem így néz ki már eleve! Nagyon jó!:)

MrsYarnart írta...

nekem sem jutott volna eszembe, hogy műanyag :)

Klemi írta...

Szuper ötlet!

cottage írta...

Pedig nem voltam benne biztos, hogy nem lesz-e esetleg közízlésromboló, vagy temetői urna a végeredmény:)

Kinga írta...

Csak álmodtam, hogy reggel még volt itt egy újabb bejegyzés is!? :-)Munka, ilyesmi? :-)
De ugye nem hagyod abba a blogolás?
Ja! Vicces, de mikor olvastam a Tildás válaszod, már készítettem egy másikat, mert már mások is szóvá tették, hogy nem vagyok elég hazafias :-)