Ugyan még a jobbik fajtából való (mert a ferdén végződő, ill. az ablak, ajtó 2/3-áig érő fajta a halálom), de mégsem kegyelmeztem neki. Spaklival és kalapáccsal dúltam.
A munka közben rám tört a régészhetnék, így akkor már feltártam a ház korábbi rétegeit is.
A végére hozzámtársult kis segédem, aki egyrészt kőkorszaki szaki, másrészt roppant tudatos az egyéni védőeszközeivel.
1 megjegyzés:
Értem én, hogy a bordűrnek mennie kellett. Most viszont adja magát a kérdés: És most mi lesz?
Kíváncsian várom...
Megjegyzés küldése