2011. június 29., szerda

Megjött a parancs, rögtön induljak...

Így immáron 13 napja a társadalom aktív tagja vagyok újfent, azaz dolgozom és adót fizetek. Ennélfogva átmentem némi átalakuláson, ruhaügyileg ugye, és lelki síkon:). Ellenben a felújításra váró cuccok és a ház nem. Vagyis mégis, teljes nyugalommal sétálok ugyanis el az elgazosodott kert mellett, pedig nem is oly régen kényszeresen tüntettem el a legapróbb tyúkhúrt is. Szóval a kert gazosodik és nem akar csodakert lenni. A ház rendetlenedik elfelé, és egyelőre nem akar szigetelődni.
A lelki nyugalmam magam is meglep. Itthon véreskezű diktátorként megvolt a kitűzött cél minden nap, és punktum, a gyerekek örülhettek, ha hozzájuk szóltam, ellenben nagyon önmegvalósultam. Most meg inkább elfelejtem a maximalizmust, és velük vagyok úgy igazán, és mostanában csak úgy gyümölcsöt szedünk, befőzünk, és kint sütögetünk.
Persze célok megmaradtak, csak alfában létezem. Ergo.

2011. június 18., szombat

Én kiskertem - Nyári virágok

Kitalálhatom én, hogy most miről írok, ha közben a férj a memóriakártyáról az összes fotót ismeretlen objektumra menti. Így marad az a téma, amelyhez pár kép kéznél van.
Egy kis kerti virág körkép. Semmi extra, beállított, fényszűrt csodák, csak úgy a'la nature.
Boglárka, írtam, hogy ősszel vettem egy keverékcsomagot, ez nemrég virágzott, megadva a várakozás örömét, hogy melyik tőből milyen színű virág lesz. Hááát belehúztam a nem kívánt színekbe is, egy tűzpiros és egy kanári sárga egyed személyében. Ezeket nemsokára könyörtelen kihúzom. További sorsa még tisztázatlan, vagy elajándékozom, vagy elajándékozom.:) Kidobni most sincs szívem...

Mivel pénzszűkében voltunk, írtam, hogy nincs keret másra, mint ajándékba kapni és kuncsorogni növényeket, valamint egynyári magokat elvetni. Elég vegyesek az érzelmeim ezzel kapcsolatban:
Búzavirág bejött, tetszik (gyerek korom óta), erős, könnyen, jól fejlődött, jól takar itt-ott.
Az egynyári réti virágkeveréknek keresztelt magkeverék, és a lenmag viszont egy határ .... Egy-két kék virág, és lenvirág, valami rózsaszínes tölcséres virágocska, és egy borágó bújt ki belőle. A tömeget pedig a tavaly magját szétszórt csombor adja (erre mondjuk nem számítottam, és csak pár napja jöttem rá, hogy ez mi is, és hogy került ide:)).
Az estike szintén nagy csalódás. Egyrészt be ne dőljünk annak, hogy elvetéstől számítva 6 hét múlva virágzik. Aztán, nyeklő-nyakló csenevész kis hajtásokon semmitmondó kis virágok vannak. Elég gaznak látszó ez így. Azt hittem sokáig, hogy az illata is becsapás, de tegnap végre megéreztem. Ugyanis az ismertető azt írta, hogy este csodálatos illatot áraszt magából, és mivel a gyerkőcöket időben fektettük, hiába szagolgattam nyolc körül, semmi. Itt a nagyon-nyár, és kihágtunk, 9-ig a kertben voltunk, no, végre szaglászhattam, tényleg kellemes!
Van még az előkertben egy ismeretlen, ősszel eldugott hagymás, ami jelenleg az "istentudjamilyenkékvirág" néven szerepel a növénylistánkban. Körülötte búzavirág, szellőrózsa, harangvirág.

2011. június 9., csütörtök

Dilemma újra - bejárati ajtó

Ha már lúd, legyen kövér, azaz az árajánlatkérőnket felduzzasztottuk. Had' tudjuk meg mennyi lenne, ha idén kicserélnénk a bejárati ajtónkat is.
Szelel, és a jól bevált kis-kitekintő-ablakos-vékonylambériás stílusban pompázik, és bár a tavalyi festés után elmegy, de nem álmaim netovábbja.
Hónapok óta azért már álmodoztam az ajtónkról, de csak légvár építés szintjén. Vagyis ötletgyűjtést végeztem, amerre csak jártunk. Szlovákiába menet több oldalnyi ajtót skicceltem fel a kis falvakon átsuhanva. Más kérdés, hogy dunsztom nincs, hol van ez a jegyzet. Így kénytelen voltam most nekiülni, és a neten keresgélni.
És ezek lettek a kedvenceim:

És ezekről mind le is kellett tegnap szépen mondanom. Azért mert tavaly felrakattunk egy hevederzárat. Ennek mérete, mostani helye sajnos meghatározza milyen ajtónk lehet. Ezért a függőleges, hosszú kazettákról lemondtam, a nagy osztott ablakokról meg azért, mert félek, hogy nem valami biztonságos.

Tehát nekiálltam tervezni, még pedig wordben, táblázatszerkesztővel, nekem ez volt a legegyszerűbb, és ráadásul így az egyenes az egyenes:).
Megvagyunk, ma ezek az ajtótípusok mentek ki árajánlatkérőben.

És, hogy a hőszigetelés még jobb legyen, illetve szépelegjünk egy kicsit, lesz hozzá külső ajtó avagy spaletta. Vagy egyik, vagy másik:

2011. június 8., szerda

Szoborparknak off

Írtam korábban, hogy micsoda kortárs szobraink vannak a kertben (hordó és kád). Írtam meg sok fellengzős szót is.:)
No megoldódott az ügy. A fémek eltűntek.
És akkor mi is volt ez a nemzetgazdasági és egyéb duma?! No.
- A cuccot elvitettem a "ramatyos bácsival", aki fémben utazik. Itt él a településen, és jót tettem vele, mert lesz egy kis lóvéja.
- Jó az országnak, mert nő a felhasználható vaskészlet:) úúú...Acél és vas országa.
- Jó nekem, mert nem kellett a szemét telepre szállításért kiadni pénzt. OK, MÉH-telepre én is vihettem volna, és akkor gondolom egálban lett volna a kiadás-bevétel. De ez egyszerűbb nem?
- És még valami. Bartell üzletet kötöttem, dupla haszon:



Ezt a kis bútort, már ideköltözésünk óta kinéztem magamnak a lomis kertjében. Nagy dolog, mert olyan szinten van felhalmozva ott a fél község szemete, hogy csak na. Aztán nemrég az ipsét a ház előtt leszólítottam, hogy mennyiért adja nekem. Nem állt kötélnek, miszerint ez az Ő munkaszéke. És próbált lebeszélni, hogy óó csúnya az, lejár a deszka... Haha, de kiszedtem belőle, hogy fémben utazik. Na mondom magamnak, megoldódik a hordó és tsa sorsa, és még ezt is elboltolom. A haditerv pedig sikeres volt. A szék felújításra vár, illetve funkcióra. Mert még olyan kis tanácstalan vagyok:), hogy hokedli legyen, vagy virágtartó. Ilyesmi:

(Kép: Csodakert magazin különszám)

2011. június 6., hétfő

Dilemma avagy dűlőre jutás - térkő

Végre-végre megszületett a döntés, hogy idén felújítjuk a járdát, kocsibeállót, és szigetelünk. Mivel eddig semmit nem intéztünk ez ügyben, eléggé hektikus állapotok uralkodnak, hogy ennyi fázist végiggondoljunk, alapanyagokat keressünk stb, merthogy árajánlatot kérni kell, anyagokat meg kell rendelni stb.

Ilyen most a kocsibeálló, járda: felfagyott, morzsalékos, és übernagyfelületű beton-borzadály + mosott kavics.



Annyit már haladtunk, hogy a térkő ügyben dűlőre jutottunk. Igaz keserű a szájízem, de legalább már békesség van:) Merthogy világ életemben azt terveztem, hogy nekem macskakövem lesz, punktum.


(I\\/I4R[ł és EvA35 képei az indavideo-ról)

Van is, egy időben gyűjtöttem, amelyik városban jártam, hoztam egyet-egyet.
De ez ugye édeskevés, meg a lóvé is. Kb. 5-7000 Ft/m2 (Lásd Dami Bt) és mivel 100 m2-ről beszélünk (hiába is keskenyítek mindenhol ahol lehet, hogy zöld több zöldfelület legyen, ennyi, slussz -passz), érthető, miért nem akarok ennyi pénz beleölni a házba.:( Inkább jusson mignonra:)

Szóval térkő off, juhéjj van mááásik! Klinkertégla. Imádom a németalföldi utcákat, járdákat. Ez is sanyi, mert ára ugyanannyi. (Lásd Póth Klinker)
(kép Kődesign)

Mi maradt? A drága férj vesszőparipája, a Barabás térkő.
Nagyon-nagyon nem akartam, merthogy tégla feelinggel hirdeti magát. És azt nem és nem. Tetszik OK a bontott tégla, máshol, nagyon is, de megőrülnék tőle itthon. A tetőnk szürke Bramac, a tetőtéri ablak faborítása fehér. Mikor megvettük a házat, abszolút fehér-szürkében gondolkodtam a kültéren, tehát macskakő, vagy mészkő. Hogy jönne már bele a képbe a tégla?!:))
Hál'istennek köze nincs a térkőnek az életben a téglához, az ára pedig 3000/m2, úgy-hogy ez lesz a befutó.

Már ha megnézem Vp-ben a mintakertet, és nem hányok tőle.

És beigazolódni látszik, hogy jól sejtettem ősszel, hogy szürkés-zöld lesz a legjobb a padnak és a további kültéri faanyagok színeinek, hátha nem én győzök a bazaltommal, hanem a férj a téglautánzatával. Tessék, most szívnék a szürke padommal, így meg a zöld stimmel majd a térkőhöz.

2011. június 2., csütörtök

Egyik gusztustalan tetőtéri ablakunk

Tetőterünkről egyelőre az derült ki, hogy van, és még sincs. Merthogy dobozok, és kupi van ott egyelőre, semmiféle gyerekszakasz.
Ha a bolygók rendben együttállnak, talán nyáron kicseréljük az egyik ablakot, azt ami a szigetelés miatt érintett, az oromfalon lévőt.

Nem is nagyon foglalkoztunk azzal, hogy a tetőtér hogy is néz ki lentről, az utcáról. Hááát, kellett volna. Lehangoló. De megnyugtattam magam, hogy a legalább a szóban forgó ablak nem látszik, az a kocsibeállóra néz. khm...Meg a szomszédos utcára, mint egy séta közben felfedeztem.

Valami gyorssegély kellett, kapóra jött a zsibvásár, ahol szumma. 100 Ft-ért szereztem régi, hímzett vitrázsfüggönyt, valamint egy gagyibolt, ahol egy ráakadtam egy kis tüncibünci szívgirlandra 300-ért. Persze nem ettem meszet, hogy a'la natúr felhasználjam, de elemeiben jó lesz.


Na itt tartunk most, ami bentről még mindig gáz - igen, többszínű, lóg rajta egy korábbi reluxa tartója, retkes a kerete, csak bukó tehát moshatatlan az üvege. De ne legyünk telhetetlenek, legalább kintről elfogadhatóbb:) És legalább lesz honnan felfejlődni. Bár egyelőre nem tudom még milyen ablak is lesz helyette...

2011. június 1., szerda

Madárles - rigókergetés

Hmmm... na az én blogomnál nem kell sápadtra irigykednie magát egyetlen kismamának sem, nem, nem itt nem talál minden nap új kreatív ötletet, omladozó sütiket, és egyéb huncutságokat, tehát fellélegezhet, ő sem rosszabb a deákné vásznánál:).

Most is némi:) kihagyás után, jöjjön egy kis tapasztalat a rigók terén.

Télen ugyebár, mint írtam volt, nagy elánnal ideszoktattam a fekete rigókat. Merthogy azt írta az MME honlapja, és a biokönyvem is, hogy ha most ideédesgetem őket, majd tavasszal, nyáron meghálálják, minthogy felzabálják a kártevő rovarokat.

Nohát, úgy látom, hálátlan dögök mégiscsak, mert
- én inkább a gilisztákat látom, hogy eszik
- degeszre tömik magukat az epremmel, meggyemmel, cseresznyémmel.
OK-OK, imádják a bio-t, rendben. Én is.

Mi a teendő? Hallgatni a férj kárörvendését, rávenni a kölyköket a huss-ozásra, az epret krumplizsákból készült hálóval védeni (mely utóbbi bűnronda, és keresztülhúzza mindennemű vidéki kert interpretációmat).

Egyéb nem jut az eszembe, lévén természetbarát idióta.