2011. november 30., szerda

Na, most kiteregetem...

Úgy tanultam, hogy úgy teregessek, hogy idegenek ne az alsóneműket skubizzák. Bár, jobban belegondolva, ki az az elmebeteg aki a szomszéd gatyáit nézegetné?!:) Sebaj, így szocializálódtam.

És mivel a gyökerek erősek, így futottam neki a vidéki életnek. Azaz jó 1 évet abban a hiszemben, hogy leendő tipp-topp vidéki stílusú kertem különüljön el a teregetőhelytől (és a gyerekrészlegtől, és a konyhakerttől). Namármost a kertünk, adottságai miatt, ezt messzemenőkig nem tudja teljesíteni.:) (És ez már nem is izgat. - lásd lent - a szerk. :)) )

Agyilag zokni vagyok vagy sem, engem nem a topmodellek nyomnak le a béka segge alá lelkileg, hanem a honlapok, blogok, magazinok vidéki stílusú képei. Nyomják a fejembe, hogy milyennek is kellene lennie a házamnak, a kertemnek, és persze DIY, és jó anya és harmónia, és akarjam nagyon. És akarom is, de közben pont a harmónia nem lesz meg közben. És mivel vizuális típus vagyok, nekem állandóan beállítások lebegnek a szemem előtt. A tökéletes megoldások. Mostanában ráébredtem már, hogy mintha kezdenék kényszeressé válni, és hogy a tökéletesség utáni vágy, a mindenáron célt elérni akarásom átgázol mindenkin, főleg a gyerekeimen. És a kis agyam végre felfogja, hogy az életem nem egy magazinlap, vagy kirakat, a maximalizmus pedig szépen kizsigerel. És, hogy a vidéki élet pláne a mindennapokról szól, az ottfelejtett szerszámról, a fonnyadó káposztalevélről, a gyerekekről és elhajított játékaikról, és a száradó ruháról.

És most nem is tértem el a tárgytól... vagy csak visszakanyarodtam?!:)

Teregetés. Eddig nem illett bele a képbe.:) Majd a kényszer szülte, azaz a kültéri felújítás, hogy a kocsibeálló kis zugában már nem tudtam tergetni, a kis állványon. Nosza, vegyünk egy nagy kötelet, és húzzuk ki a fák, kerítés közt. És rájöttem, hogy állati, a libbenő ruhák látványa, a friss illat, majd a beszedett ruha "napfényszaga". Imádok ránézni, és ha vendég jön már az sem izgat, "ez így gömbölyű".

Szóval te hogy teregetsz?

És hogy éled meg az anyaságot, a háztartás fenntartásának terhét, a kreatív éned megnyilvánulását, a saját igényeid meg(nem)valósulását? Neked mit sugall a média, a környezet, a család, a barátok? Van vágyott életmodelled, életstílusod? Van megfelelési kényszered? (akár magad felé is, lásd a példámat:) )Csak én vagyok egy lelki, szellemi trágyadomb, akinek tanulnia kell az életet, illetve saját személyiségét, vagy más is szenved egy kicsit?! Naaaa?!?!:)
(Ígérem, ritkán lesz újra ilyen pszichodráma csoport:) De most miért ne? Én anonim, te is. Hajrá!)

2011. november 28., hétfő

Vasalódeszka - áthúzás

"Az úgy volt, hogy" (macskanyelv:)) koleszéveim teljében vasalódeszkát vettem, no és egy teflonos huzatot. Nem ma volt, így szégyen ide, szégyen oda, évek jöttek-mentek ("...lestek rám nagy kőszemeikkel..."), a háztartás bővült pelusokkal, kisruhákkal, férfi ingekkel, és poratkákkal, azaz a vasalással eltöltött órák száma megnőtt, a huzat pedig elkezdett szakadni.
Így ni:

Mivel tarthatatlan volt már az állapota, az áthúzás mellett döntöttem. A kedvenc anyagomból, a dédi régi dunyhahuzatából, hátha emiatt a vasalódeszka mellől úgy kell majd elhúzni, mert már-már szenvedélyemmé válik a vasalás.

No, ilyen alulról a deszka.

A textilt (szétbontott ágyneműhuzat) nagyjából méretrevágtam.


Majd egészen méretre. Azaz a deszka lekerekített végénél lekerekítettem az anyagot is.

Elővettem a csak ezért beszerzett, egy csomagnyi erősebb rajzszeget.

Ezután az anyag egyik szélét kézzel rátűztem a deszka aljára a rajzszegekkel. Majd az anyagot kissé megfeszítve, simítva, a másik szélét is a deszkához szegeztem. Utoljára az íves részt hagytam.

Majd kalapáccsal óvatosan bevertem a rajzszögeket. És kész is van.

Összefoglalva: rövid idő alatt, pár forintból új huzatom van, kényem-kedvemnek való, pöttyös-bájos, munkára csábító:))

2011. november 12., szombat

Én kiskertem - fókuszpontok

Még nincs vidéki kertem. Vagyis van, de a kialakítása még nem az:)
Viszont rendes diákként vettem a leckét a Csodakert-ből, hogy kellenek fó-kusz-pon-tok. Most, ősz elején éppen ezek. A többi meg majd alakul, talán.

Az alliteráló bádog bödönöket a vaterán vettem 3-500 Ft-ért, a locsolókannát a nagyimtól lejmoltam. A széket már mutattam, szintén vaterás, 1200 Ft-ért. Háttérben dísztök, és egy szárítócsipesz:) A bádog edényekben rózsaszín muskátli (de levirágzott), és bukszus. Ja, van még itt IKEA-s kaspó, és egy kis mécsestartó (ez a félsikerű festéses bejegyzésben szerepelt).

A szék/asztalkáról már meséltem, ezt a fémhulladékért cserébe boltoltam a lomistól. A pöttyös "kosárkát" kb. 500-ért vettem a Kikben tavasszal, a kis kék kaspóban kövirózsa leledzik. A madáretetőt pedig a vaterán vettem kb. 1000-ért natúron, így:

Végül terasz határolófala (szomszéd felé) a paddal. Ide jön majd pár láda, és benne árnyékliliom vagy borostyán, bármi, ami bírja az örök sötétség birodalmát.

Tudom, satnyák a nemrég átültetett íriszek...:)

Lényeg, hogy kicsi a kert, helyet kell adnia a gyümölcsfáknak, a veteményesnek, a teregetésnek, a gyerekeknek, szalonnasütéseknek, szóval muszáj a fókuszpontokkal-pihenőkkel operálni, mert az ég tudja lesz-e valaha angol vidéki kertem. Vagy falusi parasztkertem. Vagy természethű kertem. Van még szinonima rá?!:))

2011. november 9., szerda

Kültéri felújítás - színezés

Kétszer fagyott le a gépem és netem blogírás közben az elmúlt pár napban.
Egyszer savanyúság, egyszer őszi kert lett volna a téma, mielőtt még Karácsony lenne:) Égi jelnek veszem, vagy deus ex machina, hogy akkor inkább folytatom a felújításos mesét.

Színezés már látszódott a lépcsős bejegyzésben, de azért kiemelem, hogy törtfehér lett házunk színe (lehet persze elmélkedni, hogy akkor miért hívom színezésnek:), de a prizma óta tudjuk, a fehér összetett szín:) )
Férjúr egyébként hófehérben gondolkozott, de hál'istennek a festékboltos meggyőzte, hogy ne akarjon Balatonfüredi-görögfalus-feelinget a rikítófehér falakkal, így maradt az én verzióm.
Ha minden igaz, Caparol, szilikátos vékonyvakolatról van szó, és a nem gürdülőszemcsés típusról.

Íme pár kép a kész falról, téglakő párkányokról, új tetőtéri ablakról.



Lábazati vakolat (így van a neten is, de tök hülyén hangzik nem?:)). No, az árajánlatkérő bejárásnál bedobta a szaki a műgyantás-aprókavicsos díszvakolatot. Lúdbőrös is lettem, de nem a gyönyörtől. Próbáltam neten mást keresni, illetve volt 1-2 hetes klinkertégla eltökéltségünk. Majd dög voltam kihívni a Terranova szaktanácsadót, így beadtam a derekam, hogy legyen ez a dísz-undormány. Színt választottunk, majd felhordták a cuccot. Biztos vagyok benne, hogy nem ezt a szín választottam... nyakamat teszem rá...
(látszik a terasz burkolata, ami remélhetőleg jövőre már nem látszik:) )