2011. november 30., szerda

Na, most kiteregetem...

Úgy tanultam, hogy úgy teregessek, hogy idegenek ne az alsóneműket skubizzák. Bár, jobban belegondolva, ki az az elmebeteg aki a szomszéd gatyáit nézegetné?!:) Sebaj, így szocializálódtam.

És mivel a gyökerek erősek, így futottam neki a vidéki életnek. Azaz jó 1 évet abban a hiszemben, hogy leendő tipp-topp vidéki stílusú kertem különüljön el a teregetőhelytől (és a gyerekrészlegtől, és a konyhakerttől). Namármost a kertünk, adottságai miatt, ezt messzemenőkig nem tudja teljesíteni.:) (És ez már nem is izgat. - lásd lent - a szerk. :)) )

Agyilag zokni vagyok vagy sem, engem nem a topmodellek nyomnak le a béka segge alá lelkileg, hanem a honlapok, blogok, magazinok vidéki stílusú képei. Nyomják a fejembe, hogy milyennek is kellene lennie a házamnak, a kertemnek, és persze DIY, és jó anya és harmónia, és akarjam nagyon. És akarom is, de közben pont a harmónia nem lesz meg közben. És mivel vizuális típus vagyok, nekem állandóan beállítások lebegnek a szemem előtt. A tökéletes megoldások. Mostanában ráébredtem már, hogy mintha kezdenék kényszeressé válni, és hogy a tökéletesség utáni vágy, a mindenáron célt elérni akarásom átgázol mindenkin, főleg a gyerekeimen. És a kis agyam végre felfogja, hogy az életem nem egy magazinlap, vagy kirakat, a maximalizmus pedig szépen kizsigerel. És, hogy a vidéki élet pláne a mindennapokról szól, az ottfelejtett szerszámról, a fonnyadó káposztalevélről, a gyerekekről és elhajított játékaikról, és a száradó ruháról.

És most nem is tértem el a tárgytól... vagy csak visszakanyarodtam?!:)

Teregetés. Eddig nem illett bele a képbe.:) Majd a kényszer szülte, azaz a kültéri felújítás, hogy a kocsibeálló kis zugában már nem tudtam tergetni, a kis állványon. Nosza, vegyünk egy nagy kötelet, és húzzuk ki a fák, kerítés közt. És rájöttem, hogy állati, a libbenő ruhák látványa, a friss illat, majd a beszedett ruha "napfényszaga". Imádok ránézni, és ha vendég jön már az sem izgat, "ez így gömbölyű".

Szóval te hogy teregetsz?

És hogy éled meg az anyaságot, a háztartás fenntartásának terhét, a kreatív éned megnyilvánulását, a saját igényeid meg(nem)valósulását? Neked mit sugall a média, a környezet, a család, a barátok? Van vágyott életmodelled, életstílusod? Van megfelelési kényszered? (akár magad felé is, lásd a példámat:) )Csak én vagyok egy lelki, szellemi trágyadomb, akinek tanulnia kell az életet, illetve saját személyiségét, vagy más is szenved egy kicsit?! Naaaa?!?!:)
(Ígérem, ritkán lesz újra ilyen pszichodráma csoport:) De most miért ne? Én anonim, te is. Hajrá!)

7 megjegyzés:

Borbás Ági írta...

Jó ez az "anonim" Te és Én is... :))
Különben ne is mondd, szerintem nincs olyan nő, aki ne szeretne még tökéletesebb lenni. Én a kertem és a gyerekprogramok összehangolásában lehetnék jobb. Lelkiismeret-furdalás mindig van. Mosott ruhák a kertben sosem zavartak, max. megállapítják a szomszédok, hogy én vagyok az utca Mosó Masája. :)

StR írta...

Lehetek az elsőőő?:):))
bár lehet valaki már hozzászólt.

1. Teregetés: nálunk sajna sikerült a kertet-fákat úgy rendezni, hogy nem tudunk egy épkézláb zsinórt kifeszíteni, vagy ha kifeszítenénk is a kutyák lerángatnák a ruhákat róla:))):

2. A másik meg a megfelelés. Én nagyon sokáig meg akartam felelni, de igazán. jó anya, szép ház, miegymás, aztán ahogy nőttek a gyerekek, akkor ezek mellett a munkahelyen is. Aztán összeomlott a cukorsüveg vár, több fronton...Egyfelől egészségileg... ezt a részét tudod is. Azóta nem akarok megfelelni, se munkában, se sehol, csak megyek előre ösztönösen, hogy jól érezzük magunkat. Ma már többször nem múzeum a lakásunk, és nem lehetne enni a padlóról a tisztaság miatt,mint ahányszor igen, de nem érdekel. Csak az, hogy vidámak legyünk, összebújjunk...és jól érezzünk magunkat.. a konklúzió tehát, hogy szarni rá, a szomszéd bácsinak éppen lehet, hogy szerzel egy jó napot, ha lát egy szexi tangát:)))

StR írta...

na tesssék, valaki gyorsabban pötyögte be....

cottage írta...

Köszi szépen a hozzászólásaitokat, lányok!:)

Agi írta...

Szia!
Latom hogy mar nem irod sajnos a bloggot, viszont lenne feled egy kerdesem!:)
Mi most csinaltatjuk a bejarati lepcsonket Barabas teglaval mint a tietek. Az erdekelne hogyan tudod tisztitani? En a mostani jarolapt felmosom naponta:(. Sokkal jobban tetszik a barabas(teglautanzat) de most jutott eszembe hogyan fogom takaritani? Ha sarosak a gyerekek labai mit csinalok? Te mit csinalsz? Koszonom valaszodat!
Tothne Agi
agnes.husonyica@gmail.com

Agi írta...

Szia!
Latom hogy mar nem irod sajnos a bloggot, viszont lenne feled egy kerdesem!:)
Mi most csinaltatjuk a bejarati lepcsonket Barabas teglaval mint a tietek. Az erdekelne hogyan tudod tisztitani? En a mostani jarolapt felmosom naponta:(. Sokkal jobban tetszik a barabas(teglautanzat) de most jutott eszembe hogyan fogom takaritani? Ha sarosak a gyerekek labai mit csinalok? Te mit csinalsz? Koszonom valaszodat!
Tothne Agi
agnes.husonyica@gmail.com

Névtelen írta...

Szia Ági, csak leseprem:) Az eltelt pár év alatt nem is tudom felmostam-e valaha de ha igen max 1-2szer. (abszolút anyabarát ez a kő, most, hogy így belegondolok, a járólapos teraszról bezzeg ez nem mondható el ������) A külső párkányunk is ebből van, azt viszont nedves ronggyal át szoktam törölni.