2011. április 22., péntek

Én kiskertem - Csak tudnám hova, de hova, de hova, de hova megyek...

Kutyából nem lesz szalonna, kolbászból kerítés, kerítésből kolbász... De mire jó mégis egy kiselejtezett fa kerítés?
Két ötletem is volt vele, az egyik már félkész: egy útjelző tábla. Megyen a hegyen a turista, a turista... A turista útirány tábla inspirált, meg valahol egy kép, valahol a neten. Szóval a mi útjelzőnk a nagyikat, dédiket,nagybácsikat, nagynéniket mutatja. Egyelőre csak két tábla van kész, de már végre a helyére került az előkertben (bocs, a neveket kiszedtem:)).

Tehát a kerítéselem az ősöktől van. Méretre vágtam, rezgőcsiszolóval megcsiszoltam. A korhadásokat hagytam, így lesz igazán autentikus:)
Majd két rétegben lekentem kültéri fafestékkel (lásd korábban a pados bejegyzést, Caparol). Nem cicóztam semmi gombaölő meg egyéb alapozóval, ha továbbkorhad, annál jobb. Az oszlop pedig a kiszuperált előszobaszekrény (előző tulaj "hagyatéka") tartóléce. Ez két réteg zománcfestéket kapott (szintén padnál írtam róla, Caparol). A felirat szintén ez utóbbival készült.

1 megjegyzés:

Adél írta...

Mekkora ötlet!:)))